Rosa damascena - damaszkuszi rózsa bio földek, Kazanlak, Bulgária, fotó: Aroma Botanica

Rózsa lepárlás Bulgáriában 1. rész

800 kilométer vezetés után érkeztem Szófiába. Bár az utóbbi években sokat jártam Bulgáriában, most mégis jelentős változásokon kezd átmenni a város. Építkezések, útépítés, de a szocialista hangulat nem változott. Bolgár barátom Mariana kora reggeli indulást javasolt, mert Kazanlak – amely egyébként Nagykanizsa testvérvárosa – még jó 180 kilométerre fekszik Szófiától keletre a Balkán lábainál.

Szófia mondhatni koszos, posztkommunista külvárosait elhagyva a régi transz-balkán út kisebb hágókon keresztül a hegyek lábainál kanyarog. Egy-egy csúcson, a fenyőerdők árnyékában, erdei utak bújnak meg a főút mellet, ahol öreg nénikék árulják a fenyőmézben eltett szamócát és az erdei bogyókból készült lekvárokat Read more

Lavandula angustifolia - Dörigcse - fotó AB

Egy gyönyörű, hamisítatlan és megbízható magyar levendulaolaj

„2010-ben ismerkedtem meg Demján Ildikóval, akitől dörgicsei földjén termesztett valódi levendula (Lavandula angustifolia) illóolajat vásároltam. Ahogy kézbe vettem az üvegcsét, rögtön beleszagoltam és rögtön tudtam, hogy közelebbi kapcsolatba is kell hogy kerüljek ezzel az olajjal. Hazaérve leültem és ismét kiszabadítottam az illatmolekulákat a csavaros kupak alól. Elsőre kissé fülledt, enyhén szénás illat simogatta az orrom, aztán a szellőztetésnek köszönhetően kezdett kibontakozni az illat. Édeskés, mint a legtöbb levendula, virágos de mégis valamiféle misztikus tónussal megáldott olaj ez. S ha azt is tudom, amint Ildikó elárulta, hogy a címkén látható öreg épület szomszédságában termesztik a töveket, akkor talán a régi idők, elfeledett történetek is benne rejtőzhetnek az olaj aromájában. S hogy megismertem a termesztőt is még nagyobb önbizalommal merem bárkinek ajánlani ezt a párlatot.”

Ezeket a mondatokat immár majdnem 3 éve írtam. Azóta Ildikóval még jobban megismertük egymást. A dörgicsei földeken sok munka folyt azóta, immár a harmadik aratáson vannak túl, az egyiken ha rövid ideig is de én is részt vehettem. Az angustifolia aratásból az ismerősök apraja nagyja is kivette a részét.

Az angustifolia mellett hibrid levendulát vagyis lavendint (Lavandula x intermedia) termesztenek, amely szintén kiemelkedő minőségű olajat ad a mesés környék talajának és atmoszférájának köszönhetően. Ildikó tervei szerint, amelyek, mondja már a küszöbön toporognak, nemsokára saját lepárlóval is büszkélkedhet. A lepárlás művészet és tudomány egyben. Az kiváló alapanyag és a szeretet már biztosan megvan.

Ildikó igazi levendula rajongó, szíve-lelke a ‘birtok’ része. Igen kevés olyan termesztőről tudok, aki ennyire elkötelezett a hamisítatlan és eredeti illóolajok iránt. Amelyeket ha megfelelő tudással használunk, csodákra képesek. 2 éve jelent meg Levendárium, képek és gondolatok című kötete, amelyet Munkácsi Gabriella gondolatai mellett Ildikó szebbnél szebb a dörgicsei levendulákról készült képei díszítenek.

Levendula a sokoldalú gyógynövény

Levendula a sokoldalú gyógynövény

Római kamilla (Anthemis nobilis) - fotó: Herbcyclopedia on Flickr.com

Középfülgyulladás és illóolajok

Seattle-ben, történt, hogy nagyobbik lányom Réka panaszkodni kezdett, hogy fáj a füle. Másnap, mikor Réka már szinte sírt a fájdalomtól elmentünk a gyerekorvoshoz, aki megállapította, hogy középfülgyulladása (orvosi nyelven – otitis media) van, méghozzá igen heveny és csúnya gyulladásnak minősítette. A középkorú doktornőnek két gyereke van és bár ő sem híve az antibiotikumoknak, más hivatalosan felírható eszköz híján természetesen rögtön felírta a Maxicilin-t, ami lórugás erősségű antibiotikum. Elmondtam, hogy mint aromaterapeuta, megpróbálnám az illóolajokat is bevetni. Igen érdeklődő volt és megállapodtunk hogy kiváltom a gyógyszert és ha nem működik az én megoldásom, akkor mindenképpen elkezdjük az antibiotikum szedését. Először a feleségem még ragaszkodott hozzá, hogy adjuk be a gyógyszert, hát beadtam a derekamat – Réka 5 per múlva kihányta az egészet és émelygett az erős gyógyszertől. Ekkor az illóolajokhoz nyúltam, amit azóta sem bántam meg és már másokon is segített a receptem. Valószínűleg több illóolaj is hatásosan gyógyítja a középfülgyulladást, nekem a két gráciám lett a Római kamilla (Chamaemelum nobile) és az Olasz szalmagyopár (Helichrysum italicum).

Mindkét olajból fél-fél cseppnyit felszippantva egy cseppentőbe a fejet enyhén oldalra hajtva belespricceltem a külső hallójáratba, illetve a fülcimpa alsó része mögött a kis mélyedésre kentem még fél-fél cseppet – itt a legvékonyabb a szövet a hallójárat felé. A műveletet este, majd reggel ismételtem meg s a gyerek másnapra már csak enyhe nyomásra jelezte, hogy egy kicsit érzékeny a füle. A harmadik napon visszamentem kontrollra a gyerekorvoshoz, aki csodálkozva megállapította, hogy a gyulladás teljesen elmúlt. Kíváncsian megkérdezte milyen olajokat használtam, felírta a latin nevükkel egyetemben. Két nap múlva a kisebbik lány, Zita ugyanolyan fülgyulladástól kezdett szenvedni. A menetrend ugyanaz volt mint a nagyobb lánynál: orvos, recept, olajok és két nap múlva antibiotikum nélkül elmúlt a betegség. 1 évvel később már Magyarországon ismétlődött meg az eset most csak a nagyobb lánynál és az itthoni doktornénivel eljátszottuk azt amit az amerikai doktornénivel. Ő is haladóbb gondolkodású és mindig élénken érdeklődött, hogy milyen olajokat használtam.

És akkor az én két olajomról egy rövid jellemzés:

RÓMAI KAMILLA

Latin név: Chamaemelum nobile syn. Anthemis nobilis
Egyéb nevek: nemes pipitér, római székfű
Angol neve: roman chamomile
Botanikai család: fészkesek (Asteraceae syn. Compositae)
Illóolaj: sárga, nagyon halvány kéktől a színtelenig, édeskés, gyümölcsös, almaszerű, intenzív aromával
Tipikus kémiai összetétel: észterekben gazdag
Illatprofil: szívjegy-fejjegy
Terápiás tulajdonságok
gyulladásgátló, antimikrobiális, görcsoldó, idegnyugtató, szedatív, enyhe antidiuretikus

Előállítása

vízgőz lepárlással a virágzatból nyerik

Biztonság

igen biztonságosan használható illóolaj de érzékeny bőrűeknél, különösen a jakabnapi aggófűre (Senecio jabobaea) allergiás személyeknél érdemes tesztet végezni, mert mindkettő növény ugyanabba a nemzetségbe tartozik.

 OLASZ SZALMAGYOPÁR

Helichrysum, Pointe de la Cacou, Cassis, Provence, France - fotó: Peter Gorman on flickr.com

Helichrysum, Pointe de la Cacou, Cassis, Provence, France – fotó: Peter Gorman on flickr.com

Latin név: Helichrysum italicum

Egyéb nevek: karifű

Angol neve: helichrysum, immortelle, everlasting

Botanikai család: fészkesek (Asteraceae syn. Compositae)

Illóolaj: halvány vagy sápadt sárga, édeskés,-gyümölcsös, enyhén teára emlékeztető, intenzív és egyedi aromával

Tipikus kémiai összetétel: a nerol alkoholban és neril-acetát észterben gazdag 30-50%

Illatprofil: szívjegy-fejjegy

Terápiás tulajdonságok:
erős gyulladásgátló, antimikrobiális, antiszeptikus, köhögéscsillapító, sebgyógyító

Előállítása: vízgőz lepárlással a virágzatból nyerik.

 

Biztonság

Biztonságosan használható olaj, nem szenzibilizál, nem fototoxikus

A természet illata... fotó: sxc.hu

A természet illata majdnem annyira kellemes, mint a valóság – legalábbis az agyunk szerint

Erre a cikkre egy kedves svéd aromaterapeuta barátom Anna Dannfelt hívta fel a figyelmemet. Elgondolkoztató és csodálatos, hogy az agyunk mire képes és mennyire befolyásolható. Gondolataink vagy érzékeink csalnak meg minket, vagy a valóság is ilyen távol van tőlünk.

A kutatók egy sor bizonyítékot gyűjtöttek össze, amelyek azt sugallják, ha nincs időnk, hogy a természetbe kiránduljunk, csupán a természetről készült képeket nézegetve is képes agyunk az ellazulásra. A legfrissebb hír, hogy tokiói tudósok kísérleteket végeznek, amelyben azt vizsgálják, hogy a természet illatai – például az erdei fenyő vagy a ciprus illata – dramatikus mértékben csökkentik a vérnyomást és emelkedik a rákos sejtek elpusztításáért felelős fehérvérsejtek számát a vérben.

Qing Li, a tokiói Nippon Medical School higiéniai és közegészségügyi tanszékének immunológusa nyolc éve vizsgálja a növények által kibocsájtott fitocid – illóolajok és illó vegyületek – anyagokat, illetve azok emberi egészségre kifejtett hatásait. Kísérletekben mutatták ki, hogy a természetjárás a modern, zsúfolt, szennyezett és autókürtöktől harsogó városi világ által túlterhelt idegrendszerre nyugtatólag hat. Li korai kutatásaiban kimutatta, hogy az erdei séta után a fertőzések és a rák megelőzésére hivatott természetes ölő sejtek száma megemelkedik a vérben. Arra a következtetésre jutott, hogy a bekövetkezett változások az örökzöldek és más fák által kibocsájtott illatanyagoknak tulajdoníthatók.

Feltevései bizonyítására Li és kollégái szervezetet hoztak létre Japánban, hogy az ‘erdőterápiát’ hivatalosan is tanulmányozhassák. A kísérleteikben részt vevőket hotelszobákban elkülönítve vizsgálták. Voltak akiknek ciprus illóolajat porlasztottak a szobájukba, másokat az aromaterápiás kezelés nélkül vizsgáltak. Az illóolajos kezelésben részesülők stresszhormon szintje jelentősen csökkent, immunrendszeri aktivitásuk pedig növekedett. Néhány évvel később a terápia világszerte ismertté vált. Az International Society of Nature and Forest Medicine (http://infom.org) első nemzetközi szimpóziumát is megtartotta, amelynek témái voltak többek között az erdőterápiával foglalkozó kutatások és trendek. A természetes illatokat alkalmazó terápia és az ún. ‘erdő-fürdőzés’ témájában élen járó japánokat a finnek követik. A Finn Erdőkutató Intézet igazgatója Liisa Tyväinen többéves kutatási programot vezet, amelyben az erdők és az emberi egészség összefüggéseit vizsgálják. A dél-koreaiak pedig 2014-ben egy teljesen új, 140 millió dolláros beruházás keretében egy Nemzeti Erdőterápia Központot hoznak létre.

Egy régi-új bölcsesség: ha tudsz kirándulj, ha mégsem és rád ül a stressz, az aromaterápia segíthet. Ezt most már tudományos vizsgálatok is bizonyítják.

Lassan lassan a tavasz tényleges eljöttével az erkélyünk előtti gesztenyefák is virágozni kezdenek, és amikor a hegyet és az erdőt nézem a lenyugvó nap sugaraival beterítve az ablakból én is megnyugszom.

Forrás

Bonnie Tsui, 2013 március 7., http://www.theatlanticcities.com/technology/2013/03/smell-nature-almost-good-real-thing-far-our-brains-are-concerned/4894/

Szauna - az illóolajok kedvező hatásaikat sokszorozottan fejthetik ki szaunázás közben

Aromaterápia a szaunában

A szaunázás régi gyógymód, amit már a klasszikus korban is élveztek az emberek. A közfürdők világa már a római korban is népszerű és elfogadott egészségmegőrzési módnak számított. A szaunázás célja lehet: egészségmegőrzés, relaxáció, szociális program, sprituális gyakorlat. A szaunázás számos, jótékony hatása többek között:

  • a salakanyagok bőrön keresztüli eltávolítása
  • a keringési rendszer tréningezése
  • könnyebb légzés
  • a tüdő kapacitásának megnövekedése
  • az immunrendszer erősítése
  • légúti problémák javítása
  • stresszoldás
  • hangulatjavítás

Az aromaterápia és a szaunázás tökéletesen kiegészítik egymást. Az aromaterápia és az illóolajok terápiás hatásainak köszönhetően még felkészültebben támogathatjuk egészségünket, de nem mellékes, hogy aktívan javíthatjuk hangulatunkat is.

Az illóolajok szaunában történő alkalmazása elsősorban belégzéssel történik, de a sós- vagy cukros-illóolajos bedörzsölésekkel az olajok jótékony hatásaikat a bőrön keresztül is kifejthetik.

Az illóolajok terápiás hatásai többek között

  • Antiszeptikus
  • Antibakteriális
  • Antivirális
  • Nyákoldó
  • Köhögéscsillapító
  • Simaizom lazító (köhögéseknél fontos)
  • Stresszoldó
  • Idegrendszeri nyugtató
  • Köptető
  • Fájdalomcsillapító
  • Gyulladáscsökkentő
  • Vízhajtó
  • Izzasztó
  • Értágító

Az illóolajok használata a szaunában

Elterjedt szokás, hogy a szaunában vízhez adagolva az illóolajokat rálocsolják a szaunakályhára, vagyis a felforrósodott kövekre. Ez nem túl jó megoldás, hiszen az illóolajok hőre kifejezetten érzékenyek. Ilyenkor a lehető legrosszabbat tesszük az illóolajokkal, hiszen a forróság tulajdonképpen ‘megégeti’ vagyis összetételükben roncsolja az olajokat, tehát pont a terápiás tulajdonságaiktól fosztjuk meg e finom esszenciákat. Ideálisabb megoldás, ha egy langyos vízzel teli üveg vagy kerámia tálkát helyezünk a kályha vagy fűtőtest mellé és abba cseppentjük az olajokat.

Lógatható tálka párologtatáshoz - nem 'ég' meg az olaj

Lógatható tálka párologtatáshoz – nem ‘ég’ meg az olaj

Talán nem lesz annyira intenzív és ‘sokkoló’ hatású az eredmény de az biztos, hogy nem fosztjuk meg az olajokat azon tulajdonságaiktól, amiért használni szeretnénk azokat. Egyes helyeken már alkalmaznak olyan megoldást, amikor egy erre a célra készült üveg vagy kerámia ‘kaspót’ lógatnak a kályha fölé közvetlenül, ebbe tesznek vizet, illetve illóolajat csepegtetnek bele.

Légúti tisztító / antiszeptikus keverékek szaunázáshoz

1.

Borsmenta (Mentha x piperita) 2 csepp

Kerti kakukkfű ct. linalol (Thymus vulgaris) 2 csepp

Lavandin Grosso (Lavandula x intermedia) 4 csepp

2.

Eukaliptusz (Eucalyptus globulus) 3 csepp

Jegenyefenyő (Abies alba) 5 csepp

Mandarin, sárga (Citrus reticulata Blanco) 5 csepp

3.

Erdei fenyő (Pinus sylvestris) 3 csepp

Fekete luc (Picea mariana) 3 csepp

Szibériai fenyő (Abies sibirica) 4 csepp

 

Madagaszkári látkép, fotó: Luc Legay on Flickr.com

Ravensara – egy zavaros történet II. rész

A Ravensara aromatica őshazája Madagaszkár. Ha láttak már a tévében filmet Madagaszkárról, akkor tudják, hogy egyedülálló, méretét tekintve a Föld negyedik legnagyobb, Afrika keleti partjaitól nem messze az Indiai-óceánban fekvő sziget. Növényvilága különleges. Az egy adott helyen található, őshonos növényfajokat endemikusnak nevezik.

Madagaszkár növényvilágának nagy része, kb. 11 000 faj endemikus, vagyis, azon a helyen őshonos. Nem meglepő, hogy a botanikusok paradicsomának tekintik. Mivel Madagaszkáron teljes gőzzel folyik a fakitermelés, környezetvédők és botanikusok serege táborozik mindenhol a szigeten. A mai napig fedeznek fel újabb és újabb fajokat.

Madagaszkár főleg a francia gyarmatosítok célpontja volt. A szigettel kapcsolatos első botanikai leírások az 1600-as évekre datálhatóak. A Ravensara aromatica tudományos név végződése Sonnerat, amely a faj kategorizálását elvégző botanikus neve. Sonnerat gyűjtéseit 1768-tól végezte. Monsineur Sonnerat és nagybátyja – Mauritius, egy másik Indiai-óceán-i sziget – kormányzója növényeket gyűjtögetett akkoriban Madagaszkáron. Ezzel egy időben az Indiai-óceán a növények csereterületévé vált. A fajok a kereskedők hajóival szigetről szigetre vándoroltak. A hajók fűszereket szállítottak India, Indonézia és a Nyugat-afrikai partok között. Nem meglepő módon a Madagaszkárra került növények nagy része Mauritiusról, Srí Lankáról és Indonéziából érkezett. Ekkoriban a közelben található afrikai partvonal brit fennhatóság alá került. No és persze, nem szabad elfelejtenünk a hollandokat sem, akik akkoriban a fűszer kereskedelmi útvonalakat tartották fennhatóságuk alatt.

A jelenkorhoz közelítve, a 20. században a francia gyarmati kormányok az aromás növények termesztését sürgették, mert a francia kozmetikai és parfümipar igényeinek kiszolgálását tartották szem előtt. Madagaszkárt a geránium-, ilang-ilang- és szegfűszegolajról kezdték számon tartani.

Mivel az USA-ban az aromaterápia egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a ravensara is egyre keresettebbé vált. Különböző támogatások révén új ültetvények és lepárlók nőttek ki a földből. A támogatások révén létrejött projektek persze általában a kutatók, marketing szakértők és a közigazgatás figyelmét is felkeltik, a tudományos világ felélénkül. Ez pedig mindig tettre kész ‘tudományos szakértőket’ vonz, kivéve a helyi, bennszülött lakosságot, akik ugyan mit is tudhatnak az ügyről? Így történik ez a legtöbb gyógynövény esetében. Általában azonosítják az adott növényben található ‘aktív összetevőt’, majd egy izolált klónt nevelnek. Ekkorra, meglehetősen cinikus módon, a növénnyel aktívan foglalkozó vállalat vagy tudományos szervezet egy kvázi kereskedelmi állapotot hoz létre, amely egészen biztosan hátrányosan érinti mindazokat, akik elsősorban terápiás hatásaiért használták a növényt – vagyis a bennszülötteket. Csak remélhetjük, hogy a használt névtől függetlenül a ravensara túléli a jellemző folyamatot!

Sajnálatos módon az EU lehetővé tette a gyógynövények felhasználási módjainak szabadalmaztatását. A szabadalmak többsége persze nagyrészt a ‘hagyományos módon történő használatra’ alapoz. Ez pedig az alapvető polgári jogok, de inkább a születésünktől ránk ruházott jogaink megcsúfolása, amely pedig mindannyiunknak jogot biztosít a Föld által ránk ruházott javakra. A szabadalmakat olyan dolgokra kéne biztosítani, amelyek számunkra újak, még nem ismertek és nem azokra amiket régóta ismerünk és használunk. Egy adott összetevő azonosítása nem több, mint tény, annak hatásait nem kéne szabadalmaztatni.

Ezek után nézzük meg azok helyzetét, akiknek a ravensara olaját köszönhetjük. Madagaszkár lakói ebben az esetben két növényt ismernek és használnak. Az egyik növény, amely erősen ánizsos illatot áraszt Ravensara anisata néven lett bejegyezve. A fa akár 20 méter magasra is megnő, aromás és erősen csípős illatot áraszt, virágai aprók és zöldes színűek. A faj a magasan fekvő, és nehezen megközelíthető helyvidékein őshonos, ma már védett faj. A helyiek Havozo vagy Avozo néven ismerik. A Ravensara anisata illóolaját, amelyet hagyományosan a kéregből nyertek, az aromaterapeuták nem igazán hasznosították. Összetételét tekintve nagy mennyiségben tartalmaz metilkavikolt és anetolt. A botanikusok saját bölcsességük tudatában úgy határoztak, hogy a Ravensara aromatica és anisata ugyanaz a faj.

A helyiek egy másik népszerű, gyógyításra használt fát, és a belőle nyert olajat Voaravintsara vagy ravintsara néven emlegettek, amely a mai tudományos nevezéktan szerint Cinnamomum camphora néven van elkönyvelve. Érthető? Eléggé összezavartam már Önöket? Pedig semmi másról nincs szó csak egy névcseréről! Nyilvánvaló, hogy a két fából nyert illóolaj különbözik egymástól. Számomra semmi zavaró nincs benne, hiszen tudom, hogy milyen olajat vásárolok és milyet árusítok. A forrás a régi, a bennszülöttek a régiek és ők tudják, hogy mit csinálnak.

A többi madagaszkári lepárló pedig el kellett, hogy döntse mit árul, a kereskedőknek meg be kell érniük azzal a névvel, amit nekik mondanak. Ezért a legtöbb terapeuta csak akkor kerül ellentmondásba, amikor beszerzési forrást vált, vagy amikor újabb tankönyveket írnak a szakértők és újabb valóságot teremtenek. Szerintem a legmegfelelőbb megközelítés a következő, – és itt válik hasznossá a kémiai analízis – hagyjuk, hogy a botanikusok eldöntsék, hogy mi micsoda. Nekünk, terapeutáknak mindenesetre három választásunk van: az egyik olaj cineolban gazdag és az aromaterápiában hagyományosan ravensara néven ismerik (ma ravintsara); a második olaj metilkavikolban gazdag, a fa kérgéből készítik és általában Ravensara anisata néven (a kereskedelem egyre többször R. aromatica néven említi) ismert. A harmadikat az előbbi faj leveléből szintén lepárlással állítják elő. A fenti három olajat semmiképpen nem szabad összetéveszteni a távol-keleti, linalolban gazdag Ho fa vagy Ho levél néven ismert Cinnamomum camphora olajával. Ez a legegyszerűbb módja a zavar kizárásának.

Megjegyzem, semmiképpen nem szeretnék a Ravensara-ügy gurujává válni. A fenn leírt fejtegetés valószínűleg további botanikai vitákat generál majd. Mindenképpen a kereskedő feladta, hogy tudja, hogy mit is árul és vásárlóinak is azt mondja. Természetes, hogy az újonnan érkezők tudományosan hitelesek szeretnének lenni. A régebbi múlttal büszkélkedő, és azonosítható valamint megbízható forrásból vásárló kereskedőknek erre nincs szükségük. Egyet kell csupán tenniük, a tankönyvek által leírt tényleges forrást és terméket kell azonosítaniuk.

Szerintem minden aromaterapeutának érdemes egyet értenie abban, hogy a Pierrre Franchomme által eredetileg bemutatott, Teddy Fearnhamm és mások által népszerűsített, az aromaterapeuták körében sikeresen alkalmazott illóolajat Európában Ravensara aromatica néven ismerik. Ez pedig tulajdonképpen nem más, mint a madagaszkári ravintsara olaj. Akármilyen néven emlegetik is a botanikusok, még ha nem is az igazi, vagy helyes néven említett olaj, nem változtat a lényegen. Most már egyértelműen látható, hogy a kezdetektől fogva a ravintsarát helytelenül ravensaranak nevezték és az évek múltával Ravensara aromatica névvel címkézték, amikor tulajdonképpen a Cinnamomum camphora olajról beszéltek.

Az illóolajat a Fragrant Earth a jövőben ravintsara néven árulja majd. Egy biztos, az illóolaj a madagaszkári fa leveleinek lepárlásából származik és Cinnamomum camphora L. ct cineol (ex Ravensara aromatica) latin megnevezéssel forgalmazzuk. Ez valószínűleg senki mást nem érdekel majd, kizárólag az aromaterapeutákat, akik minden értenek a fentiekből. A két illóolaj legegyszerűbb azonosításának módja: ha az üvegben lévő illóolaj ánizsos illatú, akkor az biztosan nem az eredeti ravensara (még akkor sem, ha a hivatalos latin neve Ravensara aromatica).

A hiedelmek szerint a Cinnamomum camphora faj a 19. században került át Madagaszkárra. Mások állítják, hogy jóval korábban telepítették be a szigetre, sőt, hogy talán a hollandok vitték magukkal kalandozásaik során. Ez a ravintsara a szigeten mindenhol előfordul, erkélyeken, sőt cserépben nevelik! Nem meglepő, hogy ugyanaz a faj más olajat produkál, mint őshazájában a távol-keleten. A faj illóolajának cineol, linalol, szafrol és nerolidol kémiai típusa is ismert.

Ha elfogadjuk, hogy a 18. században Sonnerat helyesen azonosította a Ravensara aromatica fajt és feltételezzük, hogy a Cinnamomum camphora-t nem ismerték ravintsara néven, akkor meg kell kérdőjeleznünk a R. anisata név, mint szinonima eredetét. 1950-ben Danguy egy fajt Ravensara anisata néven azonosított a fából kinyert illat miatt. A mai nézőpont szerint a két faj egy és ugyanaz. Mindenesetre az illóolajat tekintve, a kereskedelemben a Ravensara anisata illóolaj a fa kérgéből nyert, vagyis a magas százalékban metilkavikol tartalmú olajat jelenti. A levélből nyert olajat viszont Ravensara aromatica néven értékesítik. Ez az olaj viszont teljesen más kémiai összetételről tanúskodik, főleg szabinént, limonént, mircént és kis mértékben metilkavikolt tartalmaz. Ez az igazi olaj, (legalábbis botanikai értelemben) amelyet egykor senki nem akart!

A történet mindenesetre eléggé zavaros és ha meg akarjuk érteni, akkor némi ismeretre van szükségünk a kereskedőket illetőleg. A dolgok tisztázása persze fontos, csak egy kis időt vesz igénybe. Persze senki ne gondolja, hogy a kereskedők érdektelenek a témával kapcsolatban vagy hogy mindenki azt gondolja, hogy ‘én vagyok a téma guruja’. A múltban volt egy kis kavar a fejekben. Én meg remélem hozzájárulhattam a téma jobb megértéséhez. Mindenesetre egy biztos, ha valahol ravensara néven árulnak Cinnamomum camphora latin megnevezésű olajat, de származásilag nem Madagaszkár van megjelölve, az biztos piros zászlót jelent!

Végső soron a terapeuta használja az olajokat. A terapeuta az, aki tapasztalja, ha egy illóolaj működik és hatásos. Az is biztos, hogy nem árt, ha a terapeuta bízik a kereskedőjében, és végül a terapeutának kell azt is eldöntenie, hogy kiben bízik.

Manapság a ravensara nagy érdeklődésre tart számot, általában hiány is van belőle a piacon és valószínűleg ez így is marad egy ideig. Ez az olaj az aromaterapeuták repertoárjának egyik legértékesebb olaja, és nem lehetetlen, hogy legalább olyan ‘csillag’ lesz belőle, mint a levendulaolajból vagy a teafaolajból.

Egy következő születendő csillag az Ausztráliában őshonos Kunzea ambigua (kunzea), angol hétköznapi nevén ‘tick bush v. tetűbokor lesz valószínűleg, és nem állok messze a valóságtól ha azt mondom, hogy ez a növény is a ravensara-sztorihoz hasonló sorsra fog jutni. Amint népszerűségre tesz szert, a botanikusok találnak majd más alternatívát… Mi azonban egyenlőre maradjunk a kunzea és ravensara neveknél, hiszen ez az aromaterápiában nyelvén és a könyvekben népszerű megnevezésük.

Kunzea ambigua - Új-Zéland

Kunzea ambigua – Új-Zéland

 

Ravensara - egy zűrös történet

Ravensara aromatica – egy zavaros történet I. rész

A következőkben még egy érdekes cikket adnék a már korábban írt Ravensara illóolaj témához. A cikk Jan Kusmirek munkája, akivel személyesen is volt alkalmam találkozni. Jan nagyban hozzájárul az aromaterápia népszerűtlenhez, az angol parlamentben aktív lobbizással sikerült elérnie, hogy az aromaterápiát ma az Egyesült Királyságban, mint az egészségügyben aktív alternatív terápiát használhatják nővérek, szülésznők és az ambulanciákon dolgozó szakemberek. Jan e cikkét nem publikálta, de személyesen engedélyt adott rá, hogy lefordítsam és közzétegyem. A cikk nem csupán azért érdekes, mert egy konkrét illóolajjal kapcsolatos félreértéseket segíthet tisztázni, hanem azért is, mert segíthet belelátni, hogy a valóságot politikai, gazdasági és geopolitikai érdekek mennyire befolyásolhatják. Néha Huxley könyve a Szép új világ jut eszembe… de akinek nem inge ne vegye magára!

Írta Jan Kusmirek – lefordítva a szerző engedélyével

A taxonómia vagyis rendszertan a dolgok hierarchikus megnevezésének tudománya. A botanika a növényeket tanulmányozó tudomány. A két tudomány együttes használata szüli az úgynevezett Latin neveket (binomiális), amelyek a növényfajok azonosítását szolgálja. A legutóbbi években, sőt évtizedekben sok változással találkozhattunk – a kertészek bizonyára tisztában vannak ezzel – amelyek végső soron zavart okozhatnak a fejekben. Jó példa erre az angolszász nyelvterületen a harangvirág esete. Angliában a latin megnevezése Hyacinthoides non-scripta, Skóciában Campanula rotundifolia, Ausztráliában Sollya heterophylla, Észak-Amerikában pedig Mertensia néven ismert.

Mint a legtöbb dolog a világban, a zavar oka a szabályozási politikában keresendő. Az Európai Unióban enyhén szólva megszépített kifejezéssel harmonizációra törekszenek. Más szóval nevezhetnénk persze standardizálásnak, szabályozásnak is. Az EU-bürokrácia talán a volt szocialista országok nehézkes ügyintéséi idejére emlékeztet. A közelmúltban csatlakozott országok nem régen adták fel saját rendszerüket. Amikor arról beszélnek, hogy a Lengyelországban termesztett kapornak ugyan olyannak kell lenni, mint a Franciaországban termelt kapornak – legalábbis a bürokraták szerint, akkor ezt az újonnan csatlakozott országok lakók valószínűleg értik mire gondolok. Szerencsére, vagy inkább szerencsétlenségünkre a természet nem így működik, ezért valamit ki kellett találniuk, hogy a régi és bevált magfajtákat megszüntessék, mondhatni illegálissá avanzsálják. A genetikai állomány megcsappanására egészen addig nem gondoltak, amíg már a törvényhozási folyamatokban jócskán előrehaladtak. A problémát természetesen először a nonprofit szervezetek kezdték boncolgatni, például az Egyesült Királyságban működő Henry Doubleday Institute (Henry Doubleday Intézet) emelte fel szavát úttörő módon az egészséges fajtavariációk megőrzéséért, amelyekről az EU a harmonizációt a szeme előtt lebegtető bölcsességében úgy döntött, hogy ilyen vagy olyan okból a társadalom számára nem kívánatosak.

A változásokból következően nagy elánnal láttak neki az új európai fajták kidolgozásának. Innen már csak egy lépésre nyílott a lehetőség az új fajták szabadalmaztatásához. Az új fajták meg természetesen legtöbbször – a legnagyobb multinacionális vállalatoknak kedvezve – adott növényvédő szert, műtrágyát, rovarirtót kívántak, ami az egységesített termesztéshez nyitott utat. Az átlagember persze nem érti, hogy mi történik és hogy miért is kell átírni a tankönyveket.

A politikai befolyásolás persze nem új dolog, különösen nem az európai kontinensen. Különösen a britek és a franciák estén igaz ez, akik rendszeresen egymással hadakoztak. A britek megnyerték a birodalomépítési versenyt, igaz, gyakran a franciák hátrányára. A franciák valószínűleg sosem bocsájtottak meg a briteknek Waterloo-ért […]. Ez a régmúltra visszanyúló ellentét ma olyan formában nyilvánul meg, hogy a francia nyelvet az angolok a világ ‘lingua franca’-jának (közvetítőnyelv) minősítik le. A francia bürokraták pedig utálják az elangolosított szavakat, sőt törvényeket is hoztak azok kiszűrésére a francia nyelvből.

A gigászok csatája a botanikába is bevonult. A tudományos életben a brit és francia felfedezők azon fáradoztak, hogy minél több növényt gyűjtsenek világszerte, majd azokat Euróbába hazaküldjék és latin névvel ellássák. Volt amikor ugyanúgy azonosították a növényeket, volt, amikor különböző módon. A latin binomiális végére a növényt felfedező személy nevét biggyesztették. Például: Eucalyptus globulus La Balladiere – nyilvánvalóan francia volt az illető, ezt a meccset ő nyerte! A tudósok régi időkre visszanyúló harca az oka a harmonizáció szükségességének és úgy tűnik, hogy a francia módszer nyerésre áll.

Ha innen nézzük a problematikát, akkor több kérdés is felmerül. Ahogy már fenn említettük, az alattomosan beszivárgó sztenderdizáció egyértelműen a nagy, és az európai kontextust tekintve multinacionális vállalatokat kiszolgáló politikai döntések sorozata. Ha a tőke és a kormányzatok között szerződés születik, akkor a sztenderdizáció nem más, csupán a munka kontrollja. A törvényhozás egy része úgy működik, hogy a jóhiszemű tömegeket megtévessze. […]

Tulajdonképpen miért is fontos számunkra a növényekről beszélni? Ha évekkel ezelőtt megkérdeztünk volna több aromaterapeutát, hogy melyik a kedvenc antivirális illóolajuk, akkor valószínűleg azt válaszolták volna, hogy a ravensara. Az élet egyszerű volt, az olajat csupán néhány forrásból lehetett beszerezni. Mindenki tudta, hogy mit vesz és kitől.

A ravensara illóolajjal személy szerint sok-sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Akkoriban nem is foglalkoztam még illóolajokkal. 25 évvel ezelőtt, Pierre Franchomme ismertetett meg az olajjal. Nem sokkal később a Fragrant Earth is forgalmazni kezdte az olajat, nem utolsó sorban azért, mert Teddy Fearnhamm és később Ulla Maia Grace is meggyőztek a kiemelkedően hatásos, antivirális tulajdonságaiért kedvelt olaj fontosságáról és hasznáról.

Emlékszem, hogy egy aromaterápiával foglalkozó konferencián, amelyen Teddy is részt vett, előadok azt állították, hogy a ravensara tulajdonképpen nem más, mint kámforolaj. Körülbelül 18 évvel ezelőtt erre én azt válaszoltam neki, hogy rosszul tudja, és a ravensara illóolaj még távolról sem hasonlít a kámforolajhoz, ami igaz is. Ezzel azonban a történet nem ér véget.

Ha megnézik a Fragrant Earth árlistáját (vagy a webáruházát sic!), megtalálják a ravensara nevű illóolajat de a latin megnevezésében Cinnamomum camphora van feltüntetve, sőt a hétköznapi név mögött zárójelben a ravintsera név is ott csücsül.

Gyakorta kapunk levelet vásárlóktól, amelyekben a neveket kérik rajtunk számon, illetve, állítják, hogy fogalmunk sincs arról, hogy tulajdonképpen mit árulunk. Mivel éveken át vizsgáltam és kutattam az olajat, sőt én kezdtem árulni (az Egyesült Királyságban), azt gondolom, hogy mégiscsak van róla fogalmam. Gyakran azonban megfordul az agyamban, hogy a múlt és a jelen botanikusai vajon biztosan tudták- és tudják-e, hogy miről beszéltek vagy beszélnek. Abban az egyben látszólag mindenki egyetért, hogy a Franchomme által eredetileg népszerűsített ravensara, a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozott.

A ravensara nevet az angol nyelvi környezetben ma már mindenki biztonsággal használja. Könnyű kiejteni, így viszont a latin név is a könnyen kiejthető hétköznapi név áldozata lett. Az eredeti írásmód szerint a növény neve Ravensara aromatica és hogy őszinte legyek, nekem még ma is ugyanazt a növényt jelenti. Az irodalmat gyorsan átfutva a aromaterapeuták által használt olajat ilyen nevekkel illették a szakértők:

  • Ravensara aromatica
  • Evodia aromatica
  • Evodia ravensara
  • Agathophyllum aromaticum
  • Agathophyllum ravensara
  • Ravensara anisata
  • Laurus aromatica
  • Cinnamomum camphora

Na az ilyen problémák kibogozását legjobb a botanikusokra hagyni! Ettől függetlenül a zűrzavar leginkább a felhasználóra nézve lehet zavaró. Csak a helyzet illusztrálására: ha ma a kávét teára neveznék át és viszont, melyiket inná ezután? Megváltoztatná az ízlését csupán mert nevet cseréltek? Nem gondolnám. Na ez a lényeg a ravensara esetében is.

A jelenlegi nézetek szerint a ravensara – az olaj korai alkalmazói által is így ismert, – tulajdonképpen a Cinnamomum camphora. Mindjárt kifejtem, hogy miért is ez a név a használatos, de előbb ugorjunk vissza kicsit a kereskedelem történelmében fennálló bábeli állapotokhoz. Egy-két bekezdéssel ezelőtt utaltam egy konferenciára, ahol azt állították szakértők, hogy a ravensara tulajdonképpen kámforolaj. Ezzel azt érték el, hogy azok a kereskedők, akik nem jutottak hozzá az eredeti ravensara illóolajhoz, a kámforolajat kezdték népszerűsíteni. Sajnos tendencia – különösen a Britek esetén -, hogy mindent meg lehessen venni olcsóbban. Hát nem lehet csodálkozni, hogy ekkoriban némi gyanú kezdte övezni a ravensara illóolajat. Ezért az olyan cégek, mint a Fragrant Earth vagy a Teddy Fearnhamm által jegyzett Saffron Oils a valódi ravensara olajat, a származási hely feltüntetését és az eredeti, hamisítatlan olajok használatát támogatták. Ez a meggyőződés a Fragrant Earth születésétől fogva változatlanul él.

Kétségtelen, hogy, amint a a fent felsorolt nevekből látszik, a botanikusok ma is vitatkoznak azon, hogy tulajdonképpen mit is fed a ravensara név. Mivel a sztenderdizáció direktíváinak fogságában élünk, és mert a törvények megszabják mit kell tennünk, a Fragrant Earth hivatalosan is a Cinnamomum camphora megnevezést használja. Őszintén szólva, nem a mi dolgunk, hogy egy növényt milyen névvel illetnek. A mi dolgunk az, hogy ugyanazt áruljuk, mint amit 20 évvel ezelőtt vagy annál is régebben árultunk,mert az az olaj működött, és az az olaj, amit a legtöbb orvos is ismer. Hozzáteszem, akkoriban a piacon egy Ravensara aromatica nevű olajat is árultak, igaz nehezen és csak kis mennyiségben lehetett hozzáférni. Alig használták és nem is igazán reklámozták, mert néhányan veszélyes illóolajnak titulálták.

A legtöbb kereskedő olyan távol került a beszerzési forrástól, hogy a vásárlásnál kizárólag a gázkromatográfiás (GLC) vizsgálati eredményekre kell hagyatkozniuk és fogalmuk sincsen, hogy a vásárolt olaj honnan származik. Ez további gondolatokat is felvet. A gázkromatográfiás vizsgálattal önmagában nincsen gond, de a tesztelő laboratórium standardokat állít fel az általuk kapott kereskedelmi minták alapján. Ha belegondolunk, a kapott minták is különböznek egymástól. Vegyük a következő példát: egy labor Cinnamomum camphora mintát kér be. A labor helyesen járt el, hiszen a pontos meghatározáshoz illő tudományos, nem pedig a hétköznapi nevet használta. Eddig minden stimmel. Ha viszont megnézünk illóolaj listákat, akkor a Cinnamomum camphora megnevezésnél olyanokat találunk, mint Ho fa vagy Ho levél (Ho wood, Ho leaf). Na akkor melyiket kapja a labor? A Cinnamomum camphora faj amúgy igen változatos, földrajzi elterjedését tekintve rengeteg alfaja és kémiai típusa létezik. A baki valószínűsége elég nagy

 

Kétféle gyömbér egy kínai piacon, kép: Wikioedia szabad felhasználás

Gyömbér – Zingiber officinale – a melegítő erő

A hideg napokban, amikor a természet néma és megdermed, mint a kaméleon, amikor veszélyt érez nincs is jobb, mint egy forró tea. Annál pedig nincs jobb, amikor ez a tea friss gyömbérből, mézelő citromfűből (Melissa officinalis) és kerti kakukkfűből (Thymus vulharis) de még jobb, a mezei változatbó (Thymus serpyllum) ha készül. Citrommal és mézzel ízesítve pedig egyenesen szív- és gyomormelengető. Akkor pedig megjön az étvágy egy jó gyömbéres, mustáros, szójaszószos, fokhagymás, almával és frissen szeletelt póréhagymával elkészített csirkemellre, amit frissen főtt, illatos Basmati rizzsel tálalhatunk.

A gyömbért évszázadok óta használják számos kultúrában, különösképpen Ázsiában kulináris és gyógyászati célokra. A gyömbér elsők között érkezett Európába Ázsiából a ‘fűszer úton’, s mind a rómaiak mind a görögök nagy becsben tartották. A görög orvos Dioszkoridész i.sz. 77-ben írt De Materia Medica (’A gyógyító anyagról’) című gyűjteményes kötetében mint emésztőrendszeri stimulánst említi. A gyömbér illóolaja meleg, friss és fás fűszeres beütéssel majdnem balzsamos, gyümölcsre emlékeztető – esetenként citrusos – édeskés aláfestéssel és mély súlyosabb tónusokkal.

 Hétköznapi név: gyömbér

Latin név: Zingiber officinale

Egyéb nevek: tévesen gyömbérgyökérnek is nevezik, amely igazából a Geum urbanum, vagyis az erdei gyömbérgyökér, ami viszont a rózsafélék (Rosaseae) családjába tartozik.

Angol neve: ginger

Botanikai család: gyömbérfélék (Zingiberaceae)

Származási hely: hagyományosan India, Srí lanka, Madagaszkár, Kína, Ausztrália

Illóolaj: színtelentől a borostyánszínűig, a hígabbtól akár igen sűrű állagig változhat

Tipikus kémiai összetétel: szeszkviterpénekben (zingiberén 20-51%) gazdag, monoterpénekkel és nem-irritáns aldehidekkel gazdagítva

Illatprofil: bázisjegy

Terápiás tulajdonságok: hányást, émelygést csillapító, köptető, melegítő, fájdalomcsillapító, görcsoldó, szélhajtó, emésztést segítő, afrodiziákum, gyomorerősítő

Előállítása: vízgőz lepárlással vagy CO2-kivonásos eljárással a rizómából (gyökértörzsből) nyerik.

Biztonság: igen biztonságosan használható illóolaj de érzékeny bőrűeknél bőrirritáns lehet, a perubalzsamra érzékenyeknél keresztirritációt okozhat.

Hagyományos kínai gyógyászat

A friss gyökeret – sheng jiang – hagyományosan meghűlésekre és megfázásra, elsősorban izzasztásra és köptetésre a lép, szív, gyomor, tüdő és vesék yang energiájának stimulálására és tonizálására használják. Emésztőrendszeri stimulánsként és melegítőként emésztési problémákra, hastáji panaszokra és puffadásra ajánlják. A keringéssel kapcsolatos panaszok esetén a hideg kéz és lábak melegítésére, a bezárkózó személyiség kibontakoztatására javallják. A légzőrendszeri panaszokra és immunrendszeri stimulánsként használja a HKO. (TCM in English).

Ayurvéda

A gyömbér az ayurvédikus gyógyításban hagyományosan az émelygésre és utazással kapcsolatos panaszokra felírt gyógynövény de általában a csak univerzális gyógyszerként emlegetik. A Hagyományos Kínai Gyógyászathoz hasonlóan a szárított és a friss gyömbér között különbséget tesz hatásmechanizmus tekintetében. Kifinomult jelentéstartalom: A gyömbér érzelmileg melegít, szexuális zavarok, irányvesztés, összpontosítás hiánya, apátia, magány  és rezignáltság esetén segíthet. A gyömbér illóolaja jó érzéssel, gyönyörrel és kiegyensúlyozottság érzésével tölt el.

Élelmiszer ipari, parfümipari felhasználás

(FEMA 2522) általánosan elterjedt adalékanyagként használja fel mindkét ipar. Mivel a gyömbér általában elérhető fűszernövény, ezért illóolaját kevésbé hamisítják, amikor viszont igen akkor a galangál gyökérből nyert olajjal keverik.

Gyömber - Zingiber officinale - a melegítő erő

Gyömber – Zingiber officinale – a melegítő erő

Keverék fájdalmas ízületekre

  • 12 csepp gyömbér illóolaj (Zingiber officinale)
  • 10 csepp feketebors illóolaj (Piper nigrum)
  • 10 csepp kardamom illóolaj (Elettaria cardamomum)
  • 60 ml aloe vera (Aloe barbensis) gél (lehetőleg bio)
  • 10 ml körömvirág (Calendula officinalis) macerátum
  • 15 ml levendula (Lavandula angustifolia) hidrolátum

Felvidító illatkeverék belélezésre

  • 4 csepp gyömbér illóolaj (Zingiber officinale)
  • 7 csepp mandarin illóolaj (Citrus reticulata)
  • 4 csepp ciprus illóolaj (Cupressus sempervirens)

Irodalom

Mojay, Gabriel: Aromatherapy for Healing the Spirit, Healing Arts Press; Rochester, Vermont, USA, 1997

Lis-Balchin, Maria: Aromatherapy Science, Pharmaceutical Press, London, England, 2006,

Battaglia, Salvatore: The Complete Guide To Aromatherapy, The International Centre of Holistic Aromatherapy, Australia, 2003

Worwood, Valerie Ann: The Fragrant Mind, New World Library, California, USA, 1996

Shutes, Jade, Weaver, Chrstina: Aromatherapy for Bodyworkers, Pearson Prentice Hall, New Jersey, USA, 2008

Ravensara aromatica - courtesy of Materia Aromatica

Ravensara vagy Ravintsara – melyik micsoda?

Ez a két illóolaj kevésbé ismert, ritkán használják Magyarországon sőt legtöbben nem is ismerik. Nemcsak a nevük nagyon hasonló de világszerte fogalmi zavarokkal is találkozhatunk az aromaterápiával foglalkozók körében. A témával érintő irodalom is eltérően ír a két illóolajról, amely még inkább összezavarhatja az aromaterapeutát. Sok szerző az egyik olaj jellemzésével tulajdonképpen a másikról ír és a rossz nevet használja. Tehát nehéz kibogozni, hogy melyik olaj valójában melyik, pedig nem árt pontosabban tudni róluk, mert eltérő terápiás hatásokkal rendelkeznek, más panaszok kezelésére alkalmasak. Egy biztos, hogy a két illóolaj markánsan különbözik aromáját/illatát illetve kémiai összetételét tekintve is. Először nézzük meg a két illóolaj profilját, majd a félreértésekre okot adható információkat.

Mind a Ravensara mind pedig a Ravintsara a babérfélék (Lauraceae) családhoz tartozó fajok, mindkettő fa. A babérfélék családjába kb. 50 nemzetséget és azon belül 2500 fajt sorolnak – érdekesség, hogy az avokádó (Persa americana) is a babérfélék családjához tartozik. További babérfélékhez tartozó fajok: kámfor (Cinnamomum camphora Monum), (ceyloni) fahéj (Cinnamomum zeylanicum), babér (Laurus nobilis), rózsafa (Aniba rosaeodora), kubebabors vagy kínai nevén may chang (Litsea cubeba), Ravensara (Ravensara aromatica).A továbbiak megértéséhez először a babérfélék családjába tartozó Cinnamomum nemzetséget vegyük górcső alá.

A név történetét tekintve a cinnamomum a görög kinnamon vagy kinnamomon tőből eredeztethető amely ‘édes fát’ jelent. A Cinnamomum nemzetség egymaga kb. 250 külön fajjal büszkélkedhet, számos fajból nyernek vígőz lepárlással illóolajat. A különböző fajokból nyert eltérő kémiai összetételű és változatos árú olajokat más és más terápiás hatásaik miatt használják. A legelterjedtebb Cinnamomum olajok a Cinnamomum verum syn. Cinnamomum zeylanicum (fahéj kéregből és levélből), a Cinnamomum cassia (kasszia) és a Cinnamomum camphora (Ravintsara, kámfor és Ho olaj).

Rácz János Növénynevek enciklopédiájában című könyvében a fahéj címszó alatt is a kínai fahéjfa vagy fahéjkasszia névhez a ‘Cinnnamomum aromatica‘ nevet rendeli forrásaira támaszkodva, holott a C. aromatica és a C. cassia is külön fajok, azaz a félreérthetőség számos publikációban fennáll.A kámforfa Kínában, Japánba és Tajvanon őshonos, ahol a II. Világháború végéig jelentős mennyiségben folyt kitermelése mint a kámfor elsődleges forrása, illóolajat és kristályos kámfort állítottak elő belőle.Akkor most nézzük külön-külön a két illóolajat adó fajt.

Ravensara (Ravensara aromatica Sonnerat)

A Ravensara illóolaját a Ravensara aromatica Sonnerat syn. Agatophyllum aromaticum fa leveleiből vízgőz desztillációval nyerik ki. A források szerint a kéregből nyert illóolaj nagy mennyiségben tartalmaz metil-kavikolt (syn. estragol), szabinént, alfa-terpinént, limonént és kevés 1,8-cineolt syn. eukaliptolt. Tony Burfield (1) egy vizsgálatban a fa kérgéből nyert olajat metil-kavikolban kiemelkedően gazdagnak találta (akár 90%), mások leírása szerint a levelekből nyert olajnak van magas eugenol tartalma, megint más vizsgálatok a levélből nyert illóolajat magas eukaliptol tartalmúként jellemzik. Burfield szerint a Ravensara illóolaját adó faj pontos botanikai besorolását tekintve több akadémiai kutatót is zavarba hozott és vitához vezetett – hát még az aromateraputákat! – és számos cikk jelent meg a témában. Tanulmányában tovább boncolgatva a témát leírja, hogy a Ravensara nemzetség ma körülbelül 30 őshonos madagaszkári fajt foglal magába. A Ravensara aromatica 20 méter magasságot is elérő, 700-1000 méter magasságban élő aromás fafajta, amely Madagaszkár keleti oldalán, a párás őserdőben nő de a keleti partvidéken csoportokban is előfordul. A fának illatos levelei, kérge és termése van.. Clarke (2) és Shutes (3) szerint is a illóolaj magas eugenol tartalma miatt gyermekek és idősek esetén óvatosan használandó. Clarke leírása szerint az illóolaj rendkívül hatásosan használható vírusos fertőzésekre, a herpesz vírus (I-es típus) által kiváltott különböző megjelenésekre. A Varicella zoster vírus, amely a bárányhimlő okozója később látens vagy alvóvírusként az idegdúcokban búvik meg és attól függően, hogy melyik kilépő idegpályánál aktivizálja – jellemzően az immunrendszer meggyengülésekor – magát a test különböző területein jelennek meg kiütések.

Ravensara aromatica illóolaj

Ravensara aromatica illóolaj

Ravintsara (Cinnamomum camphora L. Nees & Eberneier)

A Cinnamomum camphora faj földrajzilag is számos területen honos, tehát Kínában, Japánban, Tajvanon és Madagaszkáron is, ahol több forrás szerint behonosított fajként került. Nyilvánvaló, hogy a más földrajzi területről származó azonos faj másféle kémiai összetevőket produkál (kémiai típus) természetesen attól is függ az illóolaj összetétele, hogy melyik növényi részt használják fel a lepárlásnál – fa, kéreg vagy levelek.

A növényből előállított illóolajok többek között: kámfor (Japánban), Ho fa vagy levél (Kínában), szasszafrász (Kínában), Ravintsara (Madagaszkáron). A japán C. camphora (Hon-Sho kámforfa) illóolaja akár 50%-ban is tartalmazhat kámfort. Hogy még jobban bonyolítsuk a dolgot legalább négyféle kémiai típust különböztetnek meg a C. camphora olajok között. Például a madagaszkári növény leveleiből előállított esetében – ez a mi Ravintsaránk – az ázsiai kámforfák magas kámfor tartalmától eltérően akár 45% 1,8-cineol-t (syn. eukaliptol) tartalmaz, míg a Ravensara illóolajában ez 5% körüli csupán. Az 1,8-cineol (eukaliptol) változatban 55-76% eukaliptol van és kb. 20% alfa-pinén és alfa-terpinén (ez a Ravintsara), a linalol kémia típus 80% körül linalolt és 10% monoterpéneket tartalmaz (ez a Ho fa vagy levél illóolaja). Az utóbbi időben a C. camphora Ho levélből előállított illóolaja a természetes linalol fontos forrásává lépett elő, amelyet korábban a rózsafa (Aniba rosaeodora) töltött be de ma már a veszélyeztetett fajok között tartják nyilván. A szafrol kémiai típus 80% körül szafrolt valamint 10% körül monoterpéneket tartalmaz (ez a kínai szasszafrász olaj). A nerolidol kémiai típus 40-60% nerolidolt és 20- 20 % mono- és szeszkviteréneket tartalmaz.

Cinnamonum camphora - fotó: Kim and Forrest Starr

Cinnamonum camphora – fotó: Kim and Forrest Starr

Terápiás felhasználásuk

Ravensara – Ravensara aromatica

Marge Clarke a Ravensara illóolaját kiemelkedően hatásosnak írja le felső légúti vírusos fertőzések és influenza esetén, valamint megemlíti, hogy számos elismert forrás a Ravensara és a Calophyllum innophyllum (Tamanu) olaj keverékével az övsömör arcon és nyak környékén megjelenő formája (‘shingles’) esetén kiváló eredményeket értek el. Shutes valószínűsíti, hogy a kombinációnak nem a Ravensarát hanem a Ravintsarát kellene említeni, tehát Clark tévesen utal a Ravensarára leírásában. A félreértés valószínűleg annak köszönhető, hogy a fenti kombinációt Kurt Schnaubelt az aromaterápiában ikonnak számító szakember eredetileg a Ravintsarával népszerűsítette a ‘shingles’ kezelésére.

Tony Burfield egy másik tanulmányában (4) több több kutató által lefolytatott elemzést is közöl, amelyek egymástól eltérő kémiai összetevőkről számolnak be valamint az illóolaj biztonságos használatát elemzi. Ezek szerint egyrészt magas terpén tartalmú olajként elemezték, mások magas metil chavicol és metil eugenol tartalmat említenek. A Kent Goodwin McKay által fémjelzett kanadai Essential Aura az általuk forgalmazott levelekből lepárolt Ravensarának többek között erősen fertőzésmentesítő, antivirális, antiszeptikus és immunrendszeri stimuláns tulajdonságokat tulajdonítanak kiemelve a herpesz elleni drasztikus hatását (5). A biztonsági jellemzésben csecsemőknek és kisgyermekeknek nem ajánlják. Ezzel párhuzamosan felső légúti panaszokra is ajánlják. Shutes (6) a Ravensarát antivirális és immunerősítőként jellemzi és bronchitisre, izom és ízületi fájdalmakra, övsömörre és herpeszre ajánlja. Battaglia (7) monográfiája az illóolaj fő összetevőjeként az 1,8-cineolt jelöli meg, persze ez az információ sem segíti a biztos eligazodást a tényleges jellemzők tekintetében.

Az én tapasztalatom, hogy a Ravensara erősen antivirális illóolaj többek között felső légúti fertőzésre és influenza szerű, heveny, lázzal járó betegség esetén igen hatékony. Emellett kiválóan látszik működni szemölcsök kezelésére a teafával (Melaleuca alternifolia) szinergiában, amely azt látszik bizonyítani, hogy az idegrendszerre is hat.

Szemolcs (HPV) kezelés előtt

Szemolcs (HPV) kezelés előtt

Szemolcs (HPV) kezeles után

Szemolcs (HPV) kezeles után

Az általam használt illóolajok illata messzemenően különbözik a madagaszkári eredetűként forgalmazott több kipróbált Ravintsara illóolajtól, amelyben erősen és dominánsan megjelenik az eukaliptuszra és más olajokra jellemző enyhén penetráns 1,8-cineol tartalom, viszont édeskés, fűszeres, talán enyhén fahéjra emlékeztető illattal rendelkezik.

Ravintsara – Cinnamomum camphora

A már előzőleg taglaltakban tehát a Ravintsara a Cinnamomum camphora madagaszkáron honos faja amely a legtöbb forrás szerint az 1,8-cineol kémiai típust képviseli s mint ilyen a magas oxid tartalmának köszönhetően elsősorban légúti panaszok kezelésére hatásos. A Ravintsara, mint a fentiekben bemutatott Cinnamomum nemzetségbe tartozó faj igen jól dokumentált és az aromaterápiában is számos forrásban említik, így több információhoz is hozzájuthatunk.

Terápiás hatásai: antivirális, antimikrobiális, köptető, nyákoldó, légzésjavító, immunrendszeri stimuláns, görcsoldó.

Magas oxid tartalma miatt könnyen tovább oxidálódik, ez viszont könnyen nemkívánatos bőrreakciókhoz vezethet. Kisgyermekeken és asztmásokon használata nem ajánlott. Végül zárszóként: nem csoda hogy sokakat megzavar a két illóolaj, hiszen a nevük is igen hasonló, továbbá mindkettő madagaszkári eredetű, ráadásul ahány cég annyiféle leírás szerepel az egyes internetes áruházban, nálunk pedig csupán a Ravintsarával találkoztam egy megbízható német eredetű olajokat forgalmazó cégnél. Mindenesetre egy biztos, úgy tűnik, hogy az aromaterápiával foglalkozók körében sincs egyértelműsítve a két olaj közötti különbség. illetve, hogy melyiket mire is ajánlják. További kutatások és laboratóriumi eredmények még váratnak magukra a kérdés tisztázásához. Én továbbra is mindkét olajat használom, és úgy tűnik hogy eredménnyel.

A téma felgöngyölítéséhez nagy segítséget nyújtott Jade Shutes (EWSHAS) és Marge Clark (Nature’s Gift) írásai a témával kapcsolatban.

Irodalom

(1)  Burfield, T.: Ravensara oils. Forrás: http://www.users.globalnet.co.uk/~nodice/new/magazine/ravensara/ravensara.htm, Letöltve: 2011.03.04.

(2)  http://www.naturesgift.com/essential/descriptionp-r.htm#RAVENSARA#ixzz0WIdTf1Dc

(3)  East-West School for Herbal and Aromatic Studies Newsletter 2009: Ravensara vs Ravintsara. What’s the difference?

(4) www.cropwatch.org. Burfield, Tony. Ravensara-Ravintsara Confusion, forrás: http://www.cropwatch.org/Ravensara-Ravintsara%20Confusion%20Update%201.pdf , Letöltve 2011.03.03.
(5) www.essentialaura.com: Essential oil profile for Ravensara, letöltve: 2011.03.03.

(6) Shutes J.-Weaver C.: Aromatherapy for Bodyworkers, Pearson Prentice Hall, NJ, USA, 2008
(7). Battgalia, S.: The Complete Guide To Aromatherapy, The International Centre of Holistic Aromatherapy, Brisbane AUS, 2008
Maria Lis-Balchin: Aromatherapy Science, Pharmaceautical Press, 2006, UK

 

Teafa (Melaleuca alternifolia), kép forrása: Jade Shiutes courtesy of Kent Goodwin McKay

Teafa – Melaleuca alternifolia

A teafa illóolaj rendkívül sokoldalú és talán a legtöbbet kutatott illóolajok egyike. Számos laboratóriumi kísérlettel bizonyították terápiás hatásait és egy sor kereskedelmi forgalomban is kapható készítményben alkalmazzák Read more