Méhviasz - Cera flava kép: Anna Danfelt, Body & mind Balance

A méhviasz (Cera flava)

A méhviaszt (Cera flava) leggyakrabban a házi készítésű krémekben, kenőcsökben, ajakírekben használják, mint állományjavítót de a kozmetikai cikkekben és készítményekben is kedvelt összetevő s mivel az aromaterápia is alkalmaz ilyen készítményeket, így érdemes egypár szót ejtenünk e csodálatos alapanyagról.

A méhviaszt a méhek a lép építésére használják. Magát az anyagot a dolgozó potrohának alsó részén található viaszmirigyekből választják ki pelyhek formájában. A kiválasztott viasz átlátszó anyag, amelyet a méhek rágással képlékennyé tesznek és fehér színű lesz. Sárgás, sárgás-barnás színét a méhek által begyűjtött pollenekben található olajoknak és a propolisznak (méhszurok) köszönheti. A méhviaszt már legalább kétezer éve használja az ember bőrápoló készítményekben. Hasmenés ellen a népi gyógyászat méhviaszból főzött teát javasol inni.

Nyers méhviasz mézzel - Kép: richardoyork on Flickr.com

Nyers méhviasz mézzel – Kép: richardoyork on Flickr.com

A méhviasz a kozmetikai készítményeknek ‘tartást’ ad, pl. a kenőcsökben a felhasznált mennyiség csökkentésével vagy növelésével ‘vékonyabb, vagy ‘vastagabb’ végterméket kapunk. Az ajakíreknél érdemes számba vennünk, hogy nyáron több méhviaszt érdemes használni a meleg miatt, télen a ‘vékonyabb’ termék is megfelelő állagú lesz a hűvösebb idő miatt.

A méhviasz 60 Celsius fok körül olvad, kéz melegre lágyul. A bőrre semleges hatással van, viszont előnye, hogy az illóolajokat könnyen megköti, így a méhviasszal készült termékek hosszabb ideig őrzik meg azokat.

A nyers méhviasz tehát tartalmaz pollent és egyéb növényi maradványokat de gyakran az elhullott méhek vagy testrészeik is beleragadnak, sőt gyakran tartalmaz méz zárványokat is! Én magam olyan viaszt szeretek használni, amely tisztítatlan, természetesen maradványok nélkül de a pollen és a propolisz maradhat, hiszen csupa értékes összetevőről beszélünk! A méhviaszt mechanikailag vízzel tisztítják, de gyakran iparilag fehérítik is (Cera alba). A fehérített méhviasz nem más, mint egy ‘herélt’ változat, megfosztják savától-borsától.

Tisztítatlan méhviasz elhullott méhhel - kép: Anna Danfelt, Body & mind Balance

Tisztítatlan méhviasz elhullott méhecskével – Kép: Anna Danfelt, Body & mind Balance

Egyik kedves svéd aromaterapeuta barátom blogjában leírta a méhviasz otthon is elvégezhető tisztítását. Anna Danfelt Luxemburgban él, természetes kozmetikumokat készít és aromaterápiával foglalkozik.

Először is a nagy darabokban érkező nyers méhviaszt kisebb darabokra törjük. Egy kifelé táguló szájú edénybe 2-3 ujjnyi tisztított, vagy desztillált vizet töltünk, ebbe tesszük bele a méhviasz darabokat úgy, hogy a víz félig lepje el a viaszt. Közepes lángon melegítsük az edényt és gyakran nézzünk rá, nehogy a víz túlforrjon. Amikor a viasz felolvadt, zárjuk le a tűzhelyet és néhány perc múlva takarjuk le az edényt egy konyharuhával, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A folyamat lassú de megéri kivárni a végét. Az egész helységben finom méhviasz szag terjeng majd! A kihűlés után a viasz halvány-sárgás színű lesz. A folyamat lényege, hogy a  felolvadást követően az üledékek az edény aljára süllyednek. A teljes kihűlés után vegyük ki a viaszt és az alján található üledékes réteget egy késsel vakarjuk le.

A tisztított és a tisztítatlan méhviasz kép: Anna Danfelt, Body & mind Balance

A tisztított méhviasz – Kép: Anna Danfelt, Body & mind Balance

A tisztított viaszt kisebb darabokra vagy egységekre vágva tárolhatjuk, míg fel nem használjuk. Eltarthatósága igen-igen hosszú, nem kell aggódni szavatosság miatt!

Szólj hozzá te is!

Hozzászólás