Helichrysum italicum Kép: © Manuel Martin Vicente on flickr.com

Miért olyan drágák egyes illóolajok?

Bizonyos illóolajok igencsak borsos áron találhatóak a piacon. Nem elírás, amikor a citromfű illóolaj 2 milliliterje több mint 15.000 Ft, vagy a damaszkuszi rózsa, hasonló mennyiségben több mint 8000 Ft-ba kerül. Ezeknek az illóolajoknak a növényi részekből való kinyeréséhez ugyanis vagy az alacsony illóolaj tartalom miatt nagyon nagy mennyiségű növényi alapanyagra van szükség vagy a kinyerés speciális technikát igényel. A hagyományos vízgőz lepárlási eljárás mellett a két leggyakoribb módszer az oldószeres kivonás és a szuperkritikus extrakció. Bármelyiket is nézzük, ezekben az esetekben a költséget miatt az egyes illóolajok ára az egeket súrolhatja.

Az oldószeres kivonásról

Az olyan növények esetében, mint a magnólia (Michelia spp), mimóza (Mimosa spp.) vagy a tubarózsa (Polianthes tubarosa) virágai, amelyek törékenyek, anyaguk túl finom, vagy a hagyományos lepárlással és a magasabb hőmérséklet miatt illatanyagukat vagy az illóolajat nagy veszteséggel lehetne kinyerni, vagy az illatanyag károsodna, az oldószeres eljárást használják. A kivonás során a növény zsíroldékony alkotóelemeinek kivonásához olyan szerves oldószereket használnak mint például az etanol a hexán vagy a metanol. Az oldószer általában a klorofillt is kivonja, így az extraktum színében is gazdagabb lesz. A kivonás első fázisát konkrétnak hívják, melyben a viaszok is jelen vannak. A második fázisban a konkrétet alkohollal keverik, mely csak az illatokat vonja ki, így ezt már abszolútnak hívjuk. A végeredményben előfordulhat, hogy ugyan igen-igen kis de még mérhető mennyiségben oldószer maradvány lesz – 5-10 ppm mennyiségben. Egyes aromaterapeuták nem szívesen alkalmazzák az abszolútokat, hiszen tartalmazhatnak nem kívánatos anyagokat, mint amilyen a növényvédő szerek. Mindemellett az abszolútok minőségi termékek, ha nem keverik őket tovább alkohollal.

Mimóza (Mimosa spp.)  Fotó: © aiguaclara on flickr.com

Mimóza (Mimosa spp.) Fotó: © aiguaclara on flickr.com

A széndioxidos vagy szuperkritikus extrakcióról

A széndioxidos kivonási módszer másik neve a szuperkritikus extrakció, amely során oldószerként széndioxidot használnak A széndioxid nyomás alatt folyékony halmazállapotúvá válik, így később tökéletesen el lehet választani az olajtól, mégpedig maradék nélkül vagyis a kivonat még nyomokban sem tartalmaz oldószert. A másik nagy előnye ennek a kivonási eljárásnak az, hogy relatíve alacsony hőmérsékleten zajlik a kivonás, tehát a növény hőérzékeny komponensei, hatóanyagai, illatanyagai nem károsodnak. További előnye az eljárásnak, hogy olyan hatóanyagok is kinyerhetőek, amelyek egyébként hagyományos oldószeres kivonással nem, vagy csak kis mennyiségben. A széndioxid mint oldószer nem káros az egészségre, sűrűsége nagy, így viszonylag hatékony, nem lép reakcióba a kezelt anyaggal. Kritikus – vagyis a halmazállapot változási mutató – hőmérséklete 31°C és kritikus nyomása 73 Bar. E módszerrel készült kivonatok összetétele, aromája sokkal gazdagabb és koncentráltabb. A szén-dioxid nem oldja a szénionokat, a termékek pedig gyakorlatilag nem tartalmaznak nehézfémeket, illetve növényvédő szereket, hiszen azok sem oldhatóak a szuperkritikus állapotú széndioxidban. Természetesen elengedhetetlen elvárás, hogy bio vagy vegyszermentes környezetből származó növényi alapanyagokat használjanak A módszer hátulütője csupán annyi, hogy drága.

Rózsa (Rosa damascena)

Az aromaterápiában az egyik legdrágább illóolajnak a rózsa abszolút számít. Ha mégis úgy döntenénk, hogy befektetünk egy kisebb üveg tiszta rózsa olajba, biztosak lehetünk benne, hogy nem fogjuk megbánni, hiszen a rózsa számos terápiás hatással bír. Mindemellett pedig nem csak a nők olaja, a bőrápolásban és a kozmetikában is előszeretettel alkalmazzák, sőt még az egészen kicsi babák esetében is biztonsággal alkalmazhatjuk. A rózsa olajat a virág szirmaiból állítják elő, és 1 ml olajhoz megközelítőleg 100.000 rózsasziromra van szükség. Ez az egyik magyarázat arra, hogy miért olyan drága ez az olaj, melyet általában desztillációval, vagy oldószeres kivonással nyernek ki. Ez utóbbi eljárásnak köszönhetően az abszolút illata sokkal teltebb, testesebb.

Olasz szalmagyopár (Helichrysum italicum)

Az olasz szalmagyopár illóolaját a növény apró, gombszerű illatos virágaiból és virágos hajtásaiból nyerik ki. Az illóolaj megéri az árát, hiszen igen kis mennyiségben is rendkívül hatékony. Az aromaterápiában és kozmetikában gyulladás és fájdalomcsökkentő, sejtmegújító tulajdonságai miatt közkedvelt illóolaj.

Kép: Manuel Martín Vicente on flickr.com

Helichrysum italicum  Kép: © Manuel Martín Vicente on flickr.com

Jázmin (Jasminum officinale)

A jázminból kivonatokat gyakran megtévesztő módon illóolajnak nevezik pedig helyesen kivonatnak vagy abszolútnak nevezik. A törékeny, buja illatú virágokból oldószerrel vonják ki a „lényeget”. A jázmint nem csak a parfümipar használja, hanem az aromaterápiában is dobogós. Szorongásra, fejfájásra, női bajokra tökéletes választás de a szülés utáni tejfakasztáshoz is sok recept ajánlja.

Jázmin - Jasminum officinale   Kép: © Sarah on flickr.com

Jázmin – Jasminum officinale Kép: © Sarah on flickr.com

Más drága olajok

A ‘luxus’ illóolajok kategóriába tartozik még a szantálfa olaja (Santalum album), a mézelő citromfű (Melissa officinalis), a neroli (Citrus aurantium var. amara), a kék kamilla (Matricaria recutita), a római kamilla (Chamaemelum nobile) és a peremizs (Inula graveolens) is.

Neroli vagy narancsvirág (Citrus aurantium var. amara)   Kép: © Ladahlauts on flickr.com

Neroli vagy narancsvirág (Citrus aurantium var. amara) Kép: © Ladahlauts on flickr.com

Szólj hozzá te is!

Hozzászólás