Bejegyzés

Fotó: William Brawley via flickr.com Attribution 2.0 Generic (CC BY 2.0)

Két egyszerű tipp a téli betegségek ellen, persze illóolajokkal – Ravintsara

A nátha, a megfázás, a köhögés, az influenza, mind-mind a tipikusan téli betegségek közé sorolhatók, melyek nagy része egészséges táplálkozással, elegendő alvással, célzott vitaminokkal, alapos kézmosással akár meg is előzhetők. No de ha már megtörtént a baj, akkor hogyan kezeljük ezeket a betegségeket? Ebben lehetnek nagy segítségünkre az illóolajok. Lássunk csak két egyszerű tippet, egy adott, a fenti problémák kezeléséhez kiváló illóolajjal, hogy könnyebben és gyorsabban legyünk túl a nehezén!

 

Immunrendszer támogatása? A válasz egyszerű: Ravintsara

A malagaszi nyelven Ravintsara néven ismert, eredetileg Délkelet-Ázsiában és Kínában őshonos, de Madagaszkáron is megtalálható, a babérfák (Lauraceae) családjába tartozó fa – latin nevén Cinnamomum camphora – leveleiből készített értékes illóolaj igen hatékony segítséget jelenthet számunkra a téli mindennapokban. A Cinnamomum camphora fa leveleiből vízgőz-desztillációval állítják elő az illóolajat. Az illóolajnak több kemotípusa létezik, attól függően, hogy melyik földrajzi területen élő növényből nyerték ki. A például Tajvanról és környékéről származó illóolaj, amelyet Hó fa-ként is ismerünk, linaloolban gazdag vagyis ez a linalool kémiai típus. Mivel a veszélyeztetett státusú rózsafa (Aniba rosaeodora) összetételében nagyon hasonló, gyakran az egyébként megfizethető és elegendő mennyiségben rendelkezésre álló Hó-fa illóolajjal hamisítják. A Madagaszkáron élő Cinnamomum camphora (Ravintsara) az előzővel szemben, az légúti problémákra előszeretettel használt 1,8-cineol nevű oxidban gazdag, vagyis ez az 1,8-cineol kémiai típus. Vigyázat, nem szabad összekeverni a Ravintsara (Cinnamomum camphora) 1,8-cineolban gazdag illóolajat a Ravensara aromatica fa leveleiből, vagy a fa kérgéből kivont – szintén Madagaszkáron élő fa – illóolajaival, amelyek más – elsősorban fenolokban gazdag – kémiai összetevőkkel rendelkeznek, így hatásukban is eltérnek a Ravintsara illóolajáétól! A Kínában is megtalálható fa leveleiből kivont illóolaj pedig tipikusan kámforban gazdag – innen az eredeti hétköznapi név, a kámforfa.

1,8-cineol, korábbi nevén eukaliptol, a Ravintsara illóolajának fő komponense

1,8-cineol, korábbi nevén eukaliptol, a Ravintsara illóolajának fő komponense

A Ravintsara illóolaja egy kiváló antivirális, fertőzést-gátló illóolaj, melynek használatával például egy nátha esetén nagy mértékben megnő az esélye a szövődmények és a felülfertőződések elkerülhetősége. A Ravintsara illóolaja immunrendszeri stimuláns tulajdonságú.

Cinnamomum camphora - Fotó: John Tann via flickr.com. Attribution 2.0 Generic (CC BY 2.0

Cinnamomum camphora – Fotó: John Tann via flickr.com. Attribution 2.0 Generic (CC BY 2.0)

Tipp 1.

Öntsünk a tenyerünkbe egy mogyorónyi mogyoró olajat, majd cseppentsünk rá 2-3 csepp Ravintsara illóolajat. Dörzsöljük össze a két tenyerünket, majd kenjük be jól a torok, a nyak, a mellkas, és a hát felső részét, illetve a talpunkat, legalább tíz napon keresztül, vagy amíg a tünetek nem enyhülnek.

További érdekességek a Ravintsara illóolajról:

http://blog.aroma-botanica.hu/ravensara-vagy-ravintsara-melyik-micsoda/

Gondolkodom, tehát párologtatok

Az illóolajok légtérbe való juttatásának a leghatékonyabb módja a párologtatás, mégpedig aroma diffúzorok segítségével, melyek használatával nem sérülnek az illóolajok „törékeny” molekulái. A vírusos időszakokban érdemes napjában többször is bekapcsolni az ultrahangos párologtatókat, melyek nem csak tisztítják, de az olyan illóolajoknak hála, mint pl. a citrom (Citrus limon), az Eucalyptus smithii, vagy a Cinnamosma, más néven Saro (Cinnamosma fragrans), fertőtlenítik is egyben a helyiségek levegőjét. Ügyeljünk arra, hogy egy átlagos szobában tökéletesen elegendő 15 csepp illóolajat párologtatni kb. fél órán át.

Tipp 2.

Az alábbi illóolajok keverékéből cseppentsünk 15 cseppet a diffúzor vízzel telt tartályába, és porlasszuk azt a levegőbe.

20 csepp borsmenta (Mentha x piperita)

10 csepp ravintsara (Cinnamomum camphora ct. cineol)

15 csepp fekete luc (Picea mariana)

5 csepp fahéj levél (Cinnamomum zeylanicum)

Olvasd el ezt a cikkemet is az Eucalyptus smithii illóolajjal kapcsolatban:

http://blog.aroma-botanica.hu/eukaliptusz-2-resz-smithii-a-gyerekek-eukaliptusza/

Tamanu - Calophyllum inophyllum - fotó: copyright Ahmad Fuad Morad, flickr.com

Tamanu olaj – egy hordozó a déltengerről

Ebben a bejegyzésben egy olyan növényi olajról olvashatnak, amely egyenlőre a hazai aromaterápiában kevésbé ismert sőt a legtöbbek számára ismeretlen. Ez pedig a tamanu olaj. A tamanu név a polinéziai szigetvilág őslakosainak nyelvéből ered. Európában leginkább ‘alexandriai babér’ néven ismert. Több egyéb elterjed néven is ismeretes magyarul pedig hívjuk csak eredeti megbecsült nevén tamanunak. A latin névben a Calophyllum jelentése ‘szép levél’, amely a görög kalos (szép) és phullon (levél) szavakból ered.

Calophyllum inophyllum, szerző: Ahmad Fuad Morad, copyright, Flickr.com

Calophyllum inophyllum, szerző: Ahmad Fuad Morad, copyright, Flickr.com

A tamanu fa Ázsia trópusi vidékein őshonos pontosabban Polinézia és Melanézia szigetvilágában de Ausztráliában, Vanutaun, Thaiföldön, Vietnamban, Mianmarban, Malajziában, Dél-Indiában, Srí Lankán de még Afrika egyes részein is fellelhető. A déltengeri szigeteken elsősorban a tengerparti sávokban és a megfelelően vizes területeken termesztik. A fa 2-3 méterre, esetenként akár 8 méterre is megnőhet. Kérge sötétbarna és vastag, erősen barázdált, levelei elegánsak, húsosak és vastagok. Virágai fehérek és illatosak, erősen a hárs virágaira emlékeztetnek. Gyümölcse az almára hasonlít, amelynek vékony sárga héja van. A puha magházban található a halványsárgás színű mag, amelyből az olajat nyerik. Éréskor ráncosodik és bebarnul.

Calophyllum inophyllum éret gyümölcse - szerző: David Eickhoff, copyright, Flickr.com

Calophyllum inophyllum éret gyümölcse – szerző: David Eickhoff, copyright, Flickr.com

A vizsgálatok szerint a növény legtöbb része valamilyen terápiás felhasználásra alkalmas. A kéregből zöldes gyantát vonnak ki, amelyet calaba balzsamnak neveznek és vérzéscsillapításra, valamint helyi fájdalomcsillapításra használnak. Az olaj a magok napon szárítása során képződik. A száradás során a magok bebarnulnak és jellegzetes szagot bocsájtanak ki. A termés kb. 75%-nyi olajat ad. A tamanu olaj finomítatlanul sötétzöld, erős és jellegzetes szagú. A fixált vagy finomítatlan olaj világosabb sárgászöld. Alacsonyabb hőmérsékleten besűrűsödik, megdermed.

Összetevők: 92%-ban természetes lipideket, ezen belül monoacil-glicerolokat (1,8%), telítetlen zsírsavakat (7,4%), triacil-glicerolokat (82.3%) és szterolokat, szterol-észtereket valamint szénhidrogéneket (3,5%), 6,4%-ban glükolipideket és 1,6%-ban foszfolipideket tartalmaz.

Az olaj terpéneket és fenolvegyületeket – pl. benzoesav – az elszappanosíthatatlan összetevők pedig kumarin származékokat is tartalmaznak – pl. calophyllic sav.

Hétköznapi név: tamanu

Latin név: Calophyllum inophyllum

Botanikai család: Calophyllaceae

Calophyllum inophyllum azaz tamanu - szerző: Forestt & Kim Starr, http://www.starrenvironmental.com/

Calophyllum inophyllum azaz tamanu – szerző: Forestt & Kim Starr, http://www.starrenvironmental.com/

Terápiás felhasználás

Mivel bőrregeneráló és sejtmegújító tulajdonságokkal rendelkező növényi olaj ezért elsősorban sebgyógyításhoz kiváló, de ajánlott vágások, horzsolások, égések, rovarcsípések, akné okozta hegek, psoriasis, cukorbetegség miatt kialakult fekélyek, aranyér, leégés, száraz vagy repedezett bőr, kiütések, ekcéma, szájherpesz kezelésére, illetve a kellemetlen lábszag elfedésére. Ülőzsába, idegzsába, reuma, neuralgia és ideggyulladás okozta fájdalmak enyhítésére.Antimikrobiális tulajdonságai miatt a bőr gombás fertőzéseinek (pl. tinea) kezelésére is kipróbálható. Magas antioxidánstartalma miatt védi a bőrt a szabad gyököktől. Több aromaterápiás szakember szerint a sebgyógyulás támogatására a legkiválóbb keverék a tamanu és a csipkerózsamag olaj kombinációja. Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító, ezért a Herpes zoster kezelésénél Ravintsara (Ravensara – Cinnamonum camphora) és/vagy teafa (Melaleuca alternifolia) illóolajokkal kombinálva alkalmazzák. Schnaubelt a Ravintsara (Ravensara) illóolajjal kombinálva az övsömör (Varicella zoster) kezelésére javasolja.A visszér kezeléséhez Schnaubelt a tamanu, a csipkerózsamag olajok és a babér (Laurus nobilis) illóolaj keverékét ajánlja, amelyet külsőleg 7-14 napos kúrával javasol alkalmazni.

A gyógyszeripar repedezett bőrre, égési sérülésekre és operáció utáni hegkezelésre összeállított készítményekben alkalmazza. Az olaj terpéneket és fenolvegyületeket – pl. benzoesav – is tartalmaz.

Gyulladáscsökkentő, antibiotikus és antiszeptikus tulajdonságai miatt a kozmetikai ipar kedvelt összetevője krémek, testápolók és kenőcsök, szőrtelenítés utáni kezelésekre készült krémek, naptejek, rovarcsípés elleni készítmények összetevőjeként. A tamanu olajat nem használják masszázsolajnak viszont specifikus panaszokra összeállított készítmények alapanyagaként kiváló.

Calophyllum inophyllum virága - szerző: David Eickhoff, copyright, Flickr.com

Calophyllum inophyllum virága – szerző: David Eickhoff, copyright, Flickr.com

A tamanu és a legendák

Számos legenda kering a fa gyógyító és mágikus erejéről. A polinéz őslakók ‘szent ligetet’ ültettek belőle. Az istenek a kerekre kialakított hely fáinak árnya alatt figyelték a helyiek kannibál rituáléit, akiknek az áldozat egyik szemét tamanu levélen kínálták fel, majd a testet a fára lógatták fel. Ez a történet nem éppen romantikus vetülete!

Biztonság

Helyi vérbőséget okoz.

Belsőleges alkalmazásra nem alkalmas, különösen a vérhígítókkal kombinált terápiák esetén nem javallott.

TAMANU OLAJ AZ AROMA BOTANICA-TÓL ITT

Felhasznált irodalom

Kilham, C.: Tamanu oil: A Tropical Topical Remedy. Herbal Gram, 63, 2004, 26-31. p.

Schanubelt, K.: Advanced Aromatherapy, Healing Arts Press, 1995

Kusmirek, J.: Liquid Sunshine, Floramicus, Glastonbury, England, 2002

Náthás vagy? Folyik az orrod?

Náthás vagy? Folyik az orrod?

A nappalok egyre rövidebbek, és már nem csak reggel, de délután is sötét van. A fák ezer színű lombkoronája már a földön hever. Hiába simogatott nemrég még utolsó indiánnyári sugaraival a nap, tudjuk, hogy nem más ez, mint búcsú, hiszen jön a zord hideg, hosszú tél. Semmi kétség, már itt is van, az ajtónkon kopogtat. Még szerencse, hogy az illóolajok a segítségünkre sietnek, megvédenek minket a kórokozóktól, felfrissítik szellemünket, erősítik védekezőképességünket, energiával töltenek fel. Többé már nem kell tartanunk a téltől, hiszen az olajok minden nyavalyára tudják a megoldást. Náthás vagy? Folyik az orrod? Ne add fel. segítünk, hogy újra egészséges légy!

Az egyik legklasszikusabb őszi-téli betegség a nátha, mely általában magától gyógyul 4-5 nap alatt. Ha nem vigyázunk, azonban könnyen felülfertőződhetünk, és a kisebb náthának induló betegségből köhögés, hörghurut, esetleg fülfájás is kerekedhet. Éppen ezért az alábbi keveréket már az első tünetek megjelenésekor használhatjuk.

Köhögés, tüsszögés? Gyakori őszi-téli betegség a megfázás. Kép: 729:512  - flickr.com

Köhögés, tüsszögés? Gyakori őszi-téli betegség a megfázás. Kép: 729:512 – flickr.com

Felnőtt formula

2 ml (40 csepp) borsmenta (Mentha x piperita)

1 ml (20 csepp) Eucalyptus smithii

1,5 ml (30 csepp) fekete luc (Picea mariana)

0,5ml (10 csepp) ceyloni fahéj (Cinnamomum zeylanicum)

  • Cseppents 5 cseppet a szinergiából egy zsebkendőre, és naponta többször mélyen lélegezd be
  • Párologtass ultrahangos párologtatóban 15 cseppet a szinergiából, hogy fertőtlenítsd a levegőt, és könnyedebbé tegyed a légzést

Gyerek formula

2 ml (40 csepp) ravintsara (Cinnamomum camphora)

1,5 ml (30 csepp) rosalina (Melaleuca ericifolia)

1 ml (20 csepp) fekete luc (Picea mariana)

  • keverjük el a fentieket 100 ml körömvirág macerátumban, majd masszírozzuk gyengéden a bőrbe, a hát és a mellkas felső részén, illetve a toroknál elől és hátul is, naponta legalább hatszor öt napon keresztül.
  • Párologtass 10 cseppet a fenti szinergiából lefekvés előtt a gyerekszobában.

Extra tippek

  • Ne fűtsd túl a helyiségeket, ahol tartózkodsz, és ügyelj arra, hogy a levegő ne legyen száraz. Párologtass illóolajakat elektromos ultrahangos párologtatóval.
  • A pihenés, és az alvás nagyban elősegíti a gyógyulást, éppen ezért feküdj le időben!
  • Fogyassz elegendő folyadékot, főleg ha lázad is van. Részesítsd előnyben a herbateákat, például a mentát vagy a kamillát.

Eucalyptus smithii, Fotó: Tony Rodd on Flickr.com

Eukaliptusz 2. rész: Smithii, a gyerekek eukaliptusza

‘Eu Kalyptos’

A főként örökzöld, és főként Ausztrália, Tasmánia területén élő fák leveleinek gyógyító erejét az idők kezdete óta használja az emberiség. Egyes változatait Európa déli részén, Madagaszkár szigetén vagy Spanyolországban termesztik. Sokat elárul a koalák kedvencéről, hogy a helyiek csak lázfának hívják, hiszen a leveleiből főzött tea segít a lázas megbetegedésekben is. A megfázásra, meghűlésre készített gyógyszerek és inhalálószerek kedvelt összetevője, erősen antiszeptikus, immunerősítő, nyákoldó, köhögés, influenza, felső légúti fertőzések ellen használt szer. Görög eredetű neve jól (eu) fedett-et (kalyptos) jelent, utalva a bimbót védő membránszerű kalapra, melyet a virágok nyílásukkor ledobnak. Maga a növény igen gyorsan nő, nagy vízigényű, így a mocsarak lecsapolásakor is hasznukat vették. Az eukaliptusz erdők világosak, hiszen a kékeszöld színű levelek élükkel a nap felé fordulnak, hogy ne érje őket a közvetlen, erős fény.

Smith gumifa (Eucalyptus smithii)

Az Eucalyptus smithii illóolaját a levelekből lepárlással nyerik. 1,7 kg levél három órás lepárlást követően kb. 11,50 g tiszta olajat ad.

A legenyhébb összetételű az eukaliptusz-félék olajai közül. Nem szenzibilizáló, nem fototoxikus, akár az egészen kis gyerekeken is biztonságosan alkalmazható! Az eukaliptusz `Smithii’ hétköznapi nevei angol nyelvterületen a `gully gum’ és `white iron bark’, azaz `árokparti gumifa‘ vagy `fehér nyersvas kérgű‘. H.G. Smith, az illóolajok első ausztrál úttörőjének neve után `Smith gumifának‘ is nevezik. Ezt a fajt sikeresen termesztik Dél-Afrikában, leveléből gőzlepárlással állítják elő az illóolajat.

Az aromaterápiában többek között izomfájdalmakra, légúti panaszokra, lázcsillapításra és fejfájásra alkalmazzák. Igazi immunrendszeri stimuláns, hiszen több mint 80% 1,8 cineol-t tartalmaz. Citrusos illata vonzó, a citromos eukaliptuszéra emlékeztető. Kiváló szaunaolaj, légfrissítő és fertőtlenítő, különösen az influenzás, köhögős időszakokban. Párologtatásra, és inhalálásra is kiváló!

Francia nyelvterületen velúrkesztyűbe bújtatott vaskéznek nevezik, mert hatékonysága elismerésre méltó, míg illata és aromája annyira lágy, annyira friss.

Hétköznapi név: eukaliptusz Smitthii, árokparti gumifa, fehér nyersvas kérgű

Latin név: Eucalyptus smitthii

Angol név: white ironbark, gully gum,

Botanikai család: Mirtuszfélék (Myrtaceae)

Illóolaj: halványsárga, színtelen, kellemesen citrusos, eukaliptuszra emlékeztető, lágy illatú

Tipikus kémiai összetétel: 1,8-cineol (syn. eukaliptol) 70-80%, α-pinén, globulol, terpinén-4-ol és egyéb mono- és szeszkviterpének

Eucalyptus smithii - Fotó: Rony Rodd on Flickr.com

Eucalyptus smithii – Fotó: Rony Rodd on Flickr.com

Térfertőtlenítő

Nátha, köhögés, kifejezetten téli betegségek idején érdemes 4-5 csepp E. smithii illóolajat párologtatni, vagy még inkább a levegőbe porlasztani. Nem csak fizikai panaszokat enyhíti, hanem rendet tesz a gondolatok között, és visszaadja az önbizalmat.

Mellkas-kenőcs nem csak gyerekeknek (50 ml)

20% kókuszolaj

20% sheavaj

40% szőlőmagolaj

15% méhviasz (kb. 3-3,5 gramm)

2,5% illóolaj szinergia (kb. 25 csepp)

3 csepp niaouli (Melaleuca quinquinervia)

10 csepp Eucalyptus smithii

2 csepp borsmenta (Mentha x piperita)

7 csepp ravintsara (Cinnamomum camphora)

2 csepp mezei kakukkfű (Thymus serpyllum)

2 csepp mirtusz (Myrtus communis)

Olvasszuk fel a növényi vajakat, olajokat és a méhviaszt. Adjuk hozzá az illóolajokat. Tegyük tégelybe és tároljuk hűtőszekrényben. Megelőzésként naponta kétszer, reggel és este kenjük a napfonat csakra területére, illetve végig a gerincoszlop mentén. Akut esetben akár kétóránként is használhatjuk.

Házi fertőtlenítőszer

Antibakteriális, fertőtlenítő, főleg munkafelületekre. Vegyünk egy alaposan kimosott régi szórópisztoly fejű flakont, melyet töltsünk meg 2/3-ad-ig háztartási alkohollal, és 1/3-ad vízzel, majd adjunk hozzá 10 csepp Eucalyptus smithii illóolajat és 10 csepp másik hasonló hatással bíró olajat (pl.: citrom, levendula, teafa). Rázzuk össze, permetezzük a tisztítandó felületre, majd hagyjuk hatni 20 percen keresztül.

Biztonság

›   Az illóolaj gyermekeken is biztonsággal alkalmazható!

›   Nem szenzibilizáló, nem fototoxikus, nem bőrirritáns.

›   A homeopátiás szerek hatását gyengítheti.

Felhasznált irodalom

Battgalia, Salvatore: The Complete Guide To Aromatherapy, The International Centre for Holistic Aromatherapy, Brisbane, Australia, 2003

Tisserand R., Balacs T: Essential Oil Safety, 1st ed., Churchill Livingstone, Edinburgh, UK, 1995

Képek forrása / Image source: © Tony Rodd on Flickr.com

Kék gumifák a mocsárban - Powerhouse Museum-Collection Fflick.com - no know copyright restrictions

Borús nedves őszi napok? A válasz: eukaliptusz 1. rész a kék gumifa (Eucalyptus globulus)

Eukaliptusz? Igen ám, de melyik. A Mirtuszfélék családjába tartozó Eukaliptusz nemzettség több mint 700 különböző fajt számlál. Minden egyes fajnak megvan a csak rá jellemző aromája, illóolajuk, pedig a főbb összetevők mennyiségére nézve is különbözhetnek, tehát felhasználásuk is eszerint változik. Az aromaterápiában a következő hat faj, a levelekből lepárlással nyert illóolaját használják: kék gumifa (Eucalyptus globulus); keskenylevelű gumifa (Eucalyptus radiata); citromillatú eukaliptusz (Eucalyptus citriodora); széleslevelű gumifa (Eucalyptus dives); Smith gumifa (Eucalyptus smithii); vaskérgű citromos gumifa (Eucalyptus staigeriana). Sorozatomban egyesével bemutatom őket.

 

‘Eu kalyptos’

 

A főként örökzöld, főleg őshazájában Ausztráliában és Tasmániában élő fák leveleinek gyógyító erejét az idők kezdete óta használják a kontinens őslakói. Egyes fajait Európa déli részén, Madagaszkár szigetén vagy Spanyolországban is termesztik, de Olaszországban is megtaláljuk, sőt Dél-Amerikától egészen Kínáig elterjedt. Sokat elárul a koalák kedvencéről, hogy a helyiek csak lázfának hívják, hiszen a leveleiből főzött tea segít a lázas megbetegedések kezelésében is. Eredetileg megfázásra, meghűlésre készített gyógyszerek és inhalálószerek kedvelt összetevője volt, azonban ma már inkább az egyik fő összetevőjének laboratóriumban előállított változatát alkalmazzák. Erősen antiszeptikus, immunerősítő, nyákoldó, köhögés, influenza, felső légúti fertőzések ellen használt szer. Görög eredetű neve jól (eu) fedett-et (kalyptos) jelent, utalva a bimbót védő membránszerű kalapra, amelyet a virágok nyílásukkor ledobnak.

Maga a növény igen gyorsan nő, nagy vízigényű, így az Ausztrál mocsarak lecsapolásakor is hasznukat vették.

Kék gumifák a mocsárban - Powerhouse Museum-Collection Fflick.com - no know copyright restrictions

Kék gumifák a mocsárban – Powerhouse Museum-Collection Fflick.com – no know copyright restrictions

Nagy vízigénye miatt azonban sok helyen nem kedvelik, mert a többi dísznövénytől és a környező vegetációtól túl sok vizet von el. Az eukaliptusz erdők világosak, hiszen a kékeszöld színű levelek élükkel a nap felé fordulnak, hogy ne érje őket a közvetlen, erős fény. A túl erős napfénynél a növény a leveleken keresztül fehér viaszt csap ki, vagyis ‘izzad’. Illóolaját a levelekből lepárlással nyerik. 1,7 kg levél három órás lepárlást követően kb. 11,50 g tiszta olajat ad.

Eukaliptusz - Eucalytus globulus, fotó: Aroma Botanica

Viaszt izzadó eukaliptuszfa – Eucalyptus globulus, fotó: Aroma Botanica

A kék gumifa (Eucalyptus globulus)

Eucalyptus globulus, Cabrillo Beach. San Pedro California – fotó: Anthony Mendoza, Flickr.com

Az Eucalyptus globulus gyorsan és magasra nő, elérheti a 35 méteres magasságot is. A növény Ausztráliában őshonos, de Franciaország déli területein, és Spanyolországban is találkozhatunk vele. Leveleiből, lepárlással nyerik értékes olaját, mely általában színtelen, karakterisztikus illatú. Az olaj legfőbb összetevője az 1,8 cineol, (más néven eukaliptol), amelyet átlagban 70%-ban tartalmaz.

Két fő betegségcsoportban alkalmazható jól. Egyrészről a kék gumifa olaja antibakteriális, antiszeptikus, antivirális, fungisztatikus (gombák növekedését gátló) mind a megelőzésben, mind pedig a kezelések során jól használható. Fertőtlenítő hatása révén bizonyos fertőző, járványos megbetegedések elleni egyik legkedveltebb olaj. Fájdalomcsillapító, jó köptető és légúti stimulálószer mely kiváló a légzőszervi megbetegedések kezelésére (torokgyulladás, influenza, köhögés, nátha, hörghurut).

2004 óta a WHO (World Health Organistaion) is elismeri hivatalosan az Eucalyptus globulus illóolajat, mint olyan szert mely lázcsillapító, nyákoldó, köptető hatású.¹

Másrészről remek antireumatikus szer. Frissítő, stimuláló hatású. Végül, de nem utolsó sorban a levegőbe porlasztva a rovarok, főként a szúnyogok ellen is hatásosnak tartott illóolaj.

Héköznapi név: eukaliptusz, kék gumifa

Latin név: Eucalyptus globulus

Angol név: Eucalyptus, blue gum tree

Botanikai család: Mirtuszfélék (Myrtaceae)

Illóolaj: színtelen, halványsárga színű. intenzív, enyhén kámforos-cineolos, balzsamos, karakteres

Tipikus kémia összetétel

oxidokban (1,8-cineol syn. eucalyptol) és monoterpénekben gazdag (α-pinén, δ-limonén, kamfén, ρ-cymén stb.) valamint szeszkviterpánek (aromadendrén, globulol) és egyéb triterpének, adehidek és ketonok

 

Ízületi gyulladás és reuma ellen

Keverjünk el 10 ml növényi olajban (lehet a napraforgó is) öt csepp Eucalyptus globulus-t, öt csepp gyömbér (Zingiber officinale) olajat és öt csepp borsmentát (Mentha x piperita), majd a keveréket naponta masszírozzuk be finoman a fájó tagokba, ízületekbe.

Hörghurut

Kezdődő hörghurut esetén keverjünk 4 csepp Eucalyptus globulus, 3 csepp ravintsara (Cinnamonum camphora) illóolajat 5 milliliternyi növényi hordozóba, majd a keveréket masszírozzuk a hátba és a mellkasba naponta legalább három alkalommal.

Lázcsillapítás

Lázas állapotban keverjünk össze 3 csepp Eucalyptus globulus-t 5 csepp ravintsara (Cinnamonum camphora) olajjal és ezt a keveréket masszírozzuk gyengéden a torok és a fül mögötti felületekre, illetve a talpakba.

Melléküreg-gyulladások és nátha

A halántékra, torok tájékra készíthetünk bedörzsölőszert 1 csepp Eucalyptus globulus-ból, 1 csepp rozmaringból (cineol kémiai típus) és 3 csepp ravintsara (Cinnamonum camphora) olajból. Naponta négyszer ötször alkalmazzuk.

Sebek, horzsolások

Keverjünk össze 4 csepp Eucalyptus globulus-t, 2 csepp bergamott (lehetőleg a bergaptén mentes változatból), 10 csepp valódi levendulát (Lavandula angustifolia) 25 ml növényi hordozó olajban (pl. makadámia vagy körömvirág macerátum) majd óvatosan kenjük rá az érintett felületre és kössük be.

Remek inhaláló szer

A nátha és megfázás tüneteinek enyhítésére cseppentsünk 1 csepp Eucalyptus globulus olajat, 2 csepp Eucalyptus dives (ct. piperiton) és 3 csepp borsmenta (Mentha x piperita) olajat kb 60 fokosra visszahűlt felforralt vízbe, majd egy törölközővel a fejünket leterítve lélegezzük be mélyen a gyógyító illatokat, naponta kétszer háromszor, tíz percnél ne tovább. Ügyeljünk rá, hogy szemünket tartsuk becsukva!

Szúnyogriasztónak sem utolsó

Keverjünk el 10 ml növényi olajban (pl. édesmandula) 5 csepp Eucalyptus globulus illóolajat, majd a keverékkel kenjük be a karjainkat, lábainkat, hogy távol tarthassuk a vérszívókat!

 

Biztonság:

Az Eucalyptus globulus illóolaja nem fototoxikus, nem irritáló és nem szenzibilizáló, viszont használatát várandós nők, szoptatós anyák és 7 év alatti gyermekek esetén nem javasolják. A homeopátiás készítményeket használók figyelmét felhívják rá, hogy az igen finom információkat hordozó készítmények hatását az olaj gyengítheti!

 

Felhasznált irodalom

Battgalia, Salvatore: The Complete Guide To Aromatherapy, The International Centre for Holistic Aromatherapy, Brisbane, Australia, 2003

Blumenthal et al.: Expanded Commission E monographs: Eucalyptus oil, American Botanical Council, Integrative Health Communications, Austin, Texas, USA, 2000

Shutes, J. –  Weaver C.: Aromatherapy Bodyworkers, Pearson Prenctice Hall, Upper Saddle River,  New Jersey, USA, 2008

Rácz János: A növénynevek enciklopédiája, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010

 

Madagaszkári látkép, fotó: Luc Legay on Flickr.com

Ravensara – egy zavaros történet II. rész

A Ravensara aromatica őshazája Madagaszkár. Ha láttak már a tévében filmet Madagaszkárról, akkor tudják, hogy egyedülálló, méretét tekintve a Föld negyedik legnagyobb, Afrika keleti partjaitól nem messze az Indiai-óceánban fekvő sziget. Növényvilága különleges. Az egy adott helyen található, őshonos növényfajokat endemikusnak nevezik.

Madagaszkár növényvilágának nagy része, kb. 11 000 faj endemikus, vagyis, azon a helyen őshonos. Nem meglepő, hogy a botanikusok paradicsomának tekintik. Mivel Madagaszkáron teljes gőzzel folyik a fakitermelés, környezetvédők és botanikusok serege táborozik mindenhol a szigeten. A mai napig fedeznek fel újabb és újabb fajokat.

Madagaszkár főleg a francia gyarmatosítok célpontja volt. A szigettel kapcsolatos első botanikai leírások az 1600-as évekre datálhatóak. A Ravensara aromatica tudományos név végződése Sonnerat, amely a faj kategorizálását elvégző botanikus neve. Sonnerat gyűjtéseit 1768-tól végezte. Monsineur Sonnerat és nagybátyja – Mauritius, egy másik Indiai-óceán-i sziget – kormányzója növényeket gyűjtögetett akkoriban Madagaszkáron. Ezzel egy időben az Indiai-óceán a növények csereterületévé vált. A fajok a kereskedők hajóival szigetről szigetre vándoroltak. A hajók fűszereket szállítottak India, Indonézia és a Nyugat-afrikai partok között. Nem meglepő módon a Madagaszkárra került növények nagy része Mauritiusról, Srí Lankáról és Indonéziából érkezett. Ekkoriban a közelben található afrikai partvonal brit fennhatóság alá került. No és persze, nem szabad elfelejtenünk a hollandokat sem, akik akkoriban a fűszer kereskedelmi útvonalakat tartották fennhatóságuk alatt.

A jelenkorhoz közelítve, a 20. században a francia gyarmati kormányok az aromás növények termesztését sürgették, mert a francia kozmetikai és parfümipar igényeinek kiszolgálását tartották szem előtt. Madagaszkárt a geránium-, ilang-ilang- és szegfűszegolajról kezdték számon tartani.

Mivel az USA-ban az aromaterápia egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a ravensara is egyre keresettebbé vált. Különböző támogatások révén új ültetvények és lepárlók nőttek ki a földből. A támogatások révén létrejött projektek persze általában a kutatók, marketing szakértők és a közigazgatás figyelmét is felkeltik, a tudományos világ felélénkül. Ez pedig mindig tettre kész ‘tudományos szakértőket’ vonz, kivéve a helyi, bennszülött lakosságot, akik ugyan mit is tudhatnak az ügyről? Így történik ez a legtöbb gyógynövény esetében. Általában azonosítják az adott növényben található ‘aktív összetevőt’, majd egy izolált klónt nevelnek. Ekkorra, meglehetősen cinikus módon, a növénnyel aktívan foglalkozó vállalat vagy tudományos szervezet egy kvázi kereskedelmi állapotot hoz létre, amely egészen biztosan hátrányosan érinti mindazokat, akik elsősorban terápiás hatásaiért használták a növényt – vagyis a bennszülötteket. Csak remélhetjük, hogy a használt névtől függetlenül a ravensara túléli a jellemző folyamatot!

Sajnálatos módon az EU lehetővé tette a gyógynövények felhasználási módjainak szabadalmaztatását. A szabadalmak többsége persze nagyrészt a ‘hagyományos módon történő használatra’ alapoz. Ez pedig az alapvető polgári jogok, de inkább a születésünktől ránk ruházott jogaink megcsúfolása, amely pedig mindannyiunknak jogot biztosít a Föld által ránk ruházott javakra. A szabadalmakat olyan dolgokra kéne biztosítani, amelyek számunkra újak, még nem ismertek és nem azokra amiket régóta ismerünk és használunk. Egy adott összetevő azonosítása nem több, mint tény, annak hatásait nem kéne szabadalmaztatni.

Ezek után nézzük meg azok helyzetét, akiknek a ravensara olaját köszönhetjük. Madagaszkár lakói ebben az esetben két növényt ismernek és használnak. Az egyik növény, amely erősen ánizsos illatot áraszt Ravensara anisata néven lett bejegyezve. A fa akár 20 méter magasra is megnő, aromás és erősen csípős illatot áraszt, virágai aprók és zöldes színűek. A faj a magasan fekvő, és nehezen megközelíthető helyvidékein őshonos, ma már védett faj. A helyiek Havozo vagy Avozo néven ismerik. A Ravensara anisata illóolaját, amelyet hagyományosan a kéregből nyertek, az aromaterapeuták nem igazán hasznosították. Összetételét tekintve nagy mennyiségben tartalmaz metilkavikolt és anetolt. A botanikusok saját bölcsességük tudatában úgy határoztak, hogy a Ravensara aromatica és anisata ugyanaz a faj.

A helyiek egy másik népszerű, gyógyításra használt fát, és a belőle nyert olajat Voaravintsara vagy ravintsara néven emlegettek, amely a mai tudományos nevezéktan szerint Cinnamomum camphora néven van elkönyvelve. Érthető? Eléggé összezavartam már Önöket? Pedig semmi másról nincs szó csak egy névcseréről! Nyilvánvaló, hogy a két fából nyert illóolaj különbözik egymástól. Számomra semmi zavaró nincs benne, hiszen tudom, hogy milyen olajat vásárolok és milyet árusítok. A forrás a régi, a bennszülöttek a régiek és ők tudják, hogy mit csinálnak.

A többi madagaszkári lepárló pedig el kellett, hogy döntse mit árul, a kereskedőknek meg be kell érniük azzal a névvel, amit nekik mondanak. Ezért a legtöbb terapeuta csak akkor kerül ellentmondásba, amikor beszerzési forrást vált, vagy amikor újabb tankönyveket írnak a szakértők és újabb valóságot teremtenek. Szerintem a legmegfelelőbb megközelítés a következő, – és itt válik hasznossá a kémiai analízis – hagyjuk, hogy a botanikusok eldöntsék, hogy mi micsoda. Nekünk, terapeutáknak mindenesetre három választásunk van: az egyik olaj cineolban gazdag és az aromaterápiában hagyományosan ravensara néven ismerik (ma ravintsara); a második olaj metilkavikolban gazdag, a fa kérgéből készítik és általában Ravensara anisata néven (a kereskedelem egyre többször R. aromatica néven említi) ismert. A harmadikat az előbbi faj leveléből szintén lepárlással állítják elő. A fenti három olajat semmiképpen nem szabad összetéveszteni a távol-keleti, linalolban gazdag Ho fa vagy Ho levél néven ismert Cinnamomum camphora olajával. Ez a legegyszerűbb módja a zavar kizárásának.

Megjegyzem, semmiképpen nem szeretnék a Ravensara-ügy gurujává válni. A fenn leírt fejtegetés valószínűleg további botanikai vitákat generál majd. Mindenképpen a kereskedő feladta, hogy tudja, hogy mit is árul és vásárlóinak is azt mondja. Természetes, hogy az újonnan érkezők tudományosan hitelesek szeretnének lenni. A régebbi múlttal büszkélkedő, és azonosítható valamint megbízható forrásból vásárló kereskedőknek erre nincs szükségük. Egyet kell csupán tenniük, a tankönyvek által leírt tényleges forrást és terméket kell azonosítaniuk.

Szerintem minden aromaterapeutának érdemes egyet értenie abban, hogy a Pierrre Franchomme által eredetileg bemutatott, Teddy Fearnhamm és mások által népszerűsített, az aromaterapeuták körében sikeresen alkalmazott illóolajat Európában Ravensara aromatica néven ismerik. Ez pedig tulajdonképpen nem más, mint a madagaszkári ravintsara olaj. Akármilyen néven emlegetik is a botanikusok, még ha nem is az igazi, vagy helyes néven említett olaj, nem változtat a lényegen. Most már egyértelműen látható, hogy a kezdetektől fogva a ravintsarát helytelenül ravensaranak nevezték és az évek múltával Ravensara aromatica névvel címkézték, amikor tulajdonképpen a Cinnamomum camphora olajról beszéltek.

Az illóolajat a Fragrant Earth a jövőben ravintsara néven árulja majd. Egy biztos, az illóolaj a madagaszkári fa leveleinek lepárlásából származik és Cinnamomum camphora L. ct cineol (ex Ravensara aromatica) latin megnevezéssel forgalmazzuk. Ez valószínűleg senki mást nem érdekel majd, kizárólag az aromaterapeutákat, akik minden értenek a fentiekből. A két illóolaj legegyszerűbb azonosításának módja: ha az üvegben lévő illóolaj ánizsos illatú, akkor az biztosan nem az eredeti ravensara (még akkor sem, ha a hivatalos latin neve Ravensara aromatica).

A hiedelmek szerint a Cinnamomum camphora faj a 19. században került át Madagaszkárra. Mások állítják, hogy jóval korábban telepítették be a szigetre, sőt, hogy talán a hollandok vitték magukkal kalandozásaik során. Ez a ravintsara a szigeten mindenhol előfordul, erkélyeken, sőt cserépben nevelik! Nem meglepő, hogy ugyanaz a faj más olajat produkál, mint őshazájában a távol-keleten. A faj illóolajának cineol, linalol, szafrol és nerolidol kémiai típusa is ismert.

Ha elfogadjuk, hogy a 18. században Sonnerat helyesen azonosította a Ravensara aromatica fajt és feltételezzük, hogy a Cinnamomum camphora-t nem ismerték ravintsara néven, akkor meg kell kérdőjeleznünk a R. anisata név, mint szinonima eredetét. 1950-ben Danguy egy fajt Ravensara anisata néven azonosított a fából kinyert illat miatt. A mai nézőpont szerint a két faj egy és ugyanaz. Mindenesetre az illóolajat tekintve, a kereskedelemben a Ravensara anisata illóolaj a fa kérgéből nyert, vagyis a magas százalékban metilkavikol tartalmú olajat jelenti. A levélből nyert olajat viszont Ravensara aromatica néven értékesítik. Ez az olaj viszont teljesen más kémiai összetételről tanúskodik, főleg szabinént, limonént, mircént és kis mértékben metilkavikolt tartalmaz. Ez az igazi olaj, (legalábbis botanikai értelemben) amelyet egykor senki nem akart!

A történet mindenesetre eléggé zavaros és ha meg akarjuk érteni, akkor némi ismeretre van szükségünk a kereskedőket illetőleg. A dolgok tisztázása persze fontos, csak egy kis időt vesz igénybe. Persze senki ne gondolja, hogy a kereskedők érdektelenek a témával kapcsolatban vagy hogy mindenki azt gondolja, hogy ‘én vagyok a téma guruja’. A múltban volt egy kis kavar a fejekben. Én meg remélem hozzájárulhattam a téma jobb megértéséhez. Mindenesetre egy biztos, ha valahol ravensara néven árulnak Cinnamomum camphora latin megnevezésű olajat, de származásilag nem Madagaszkár van megjelölve, az biztos piros zászlót jelent!

Végső soron a terapeuta használja az olajokat. A terapeuta az, aki tapasztalja, ha egy illóolaj működik és hatásos. Az is biztos, hogy nem árt, ha a terapeuta bízik a kereskedőjében, és végül a terapeutának kell azt is eldöntenie, hogy kiben bízik.

Manapság a ravensara nagy érdeklődésre tart számot, általában hiány is van belőle a piacon és valószínűleg ez így is marad egy ideig. Ez az olaj az aromaterapeuták repertoárjának egyik legértékesebb olaja, és nem lehetetlen, hogy legalább olyan ‘csillag’ lesz belőle, mint a levendulaolajból vagy a teafaolajból.

Egy következő születendő csillag az Ausztráliában őshonos Kunzea ambigua (kunzea), angol hétköznapi nevén ‘tick bush v. tetűbokor lesz valószínűleg, és nem állok messze a valóságtól ha azt mondom, hogy ez a növény is a ravensara-sztorihoz hasonló sorsra fog jutni. Amint népszerűségre tesz szert, a botanikusok találnak majd más alternatívát… Mi azonban egyenlőre maradjunk a kunzea és ravensara neveknél, hiszen ez az aromaterápiában nyelvén és a könyvekben népszerű megnevezésük.

Kunzea ambigua - Új-Zéland

Kunzea ambigua – Új-Zéland

 

Ravensara - egy zűrös történet

Ravensara aromatica – egy zavaros történet I. rész

A következőkben még egy érdekes cikket adnék a már korábban írt Ravensara illóolaj témához. A cikk Jan Kusmirek munkája, akivel személyesen is volt alkalmam találkozni. Jan nagyban hozzájárul az aromaterápia népszerűtlenhez, az angol parlamentben aktív lobbizással sikerült elérnie, hogy az aromaterápiát ma az Egyesült Királyságban, mint az egészségügyben aktív alternatív terápiát használhatják nővérek, szülésznők és az ambulanciákon dolgozó szakemberek. Jan e cikkét nem publikálta, de személyesen engedélyt adott rá, hogy lefordítsam és közzétegyem. A cikk nem csupán azért érdekes, mert egy konkrét illóolajjal kapcsolatos félreértéseket segíthet tisztázni, hanem azért is, mert segíthet belelátni, hogy a valóságot politikai, gazdasági és geopolitikai érdekek mennyire befolyásolhatják. Néha Huxley könyve a Szép új világ jut eszembe… de akinek nem inge ne vegye magára!

Írta Jan Kusmirek – lefordítva a szerző engedélyével

A taxonómia vagyis rendszertan a dolgok hierarchikus megnevezésének tudománya. A botanika a növényeket tanulmányozó tudomány. A két tudomány együttes használata szüli az úgynevezett Latin neveket (binomiális), amelyek a növényfajok azonosítását szolgálja. A legutóbbi években, sőt évtizedekben sok változással találkozhattunk – a kertészek bizonyára tisztában vannak ezzel – amelyek végső soron zavart okozhatnak a fejekben. Jó példa erre az angolszász nyelvterületen a harangvirág esete. Angliában a latin megnevezése Hyacinthoides non-scripta, Skóciában Campanula rotundifolia, Ausztráliában Sollya heterophylla, Észak-Amerikában pedig Mertensia néven ismert.

Mint a legtöbb dolog a világban, a zavar oka a szabályozási politikában keresendő. Az Európai Unióban enyhén szólva megszépített kifejezéssel harmonizációra törekszenek. Más szóval nevezhetnénk persze standardizálásnak, szabályozásnak is. Az EU-bürokrácia talán a volt szocialista országok nehézkes ügyintéséi idejére emlékeztet. A közelmúltban csatlakozott országok nem régen adták fel saját rendszerüket. Amikor arról beszélnek, hogy a Lengyelországban termesztett kapornak ugyan olyannak kell lenni, mint a Franciaországban termelt kapornak – legalábbis a bürokraták szerint, akkor ezt az újonnan csatlakozott országok lakók valószínűleg értik mire gondolok. Szerencsére, vagy inkább szerencsétlenségünkre a természet nem így működik, ezért valamit ki kellett találniuk, hogy a régi és bevált magfajtákat megszüntessék, mondhatni illegálissá avanzsálják. A genetikai állomány megcsappanására egészen addig nem gondoltak, amíg már a törvényhozási folyamatokban jócskán előrehaladtak. A problémát természetesen először a nonprofit szervezetek kezdték boncolgatni, például az Egyesült Királyságban működő Henry Doubleday Institute (Henry Doubleday Intézet) emelte fel szavát úttörő módon az egészséges fajtavariációk megőrzéséért, amelyekről az EU a harmonizációt a szeme előtt lebegtető bölcsességében úgy döntött, hogy ilyen vagy olyan okból a társadalom számára nem kívánatosak.

A változásokból következően nagy elánnal láttak neki az új európai fajták kidolgozásának. Innen már csak egy lépésre nyílott a lehetőség az új fajták szabadalmaztatásához. Az új fajták meg természetesen legtöbbször – a legnagyobb multinacionális vállalatoknak kedvezve – adott növényvédő szert, műtrágyát, rovarirtót kívántak, ami az egységesített termesztéshez nyitott utat. Az átlagember persze nem érti, hogy mi történik és hogy miért is kell átírni a tankönyveket.

A politikai befolyásolás persze nem új dolog, különösen nem az európai kontinensen. Különösen a britek és a franciák estén igaz ez, akik rendszeresen egymással hadakoztak. A britek megnyerték a birodalomépítési versenyt, igaz, gyakran a franciák hátrányára. A franciák valószínűleg sosem bocsájtottak meg a briteknek Waterloo-ért […]. Ez a régmúltra visszanyúló ellentét ma olyan formában nyilvánul meg, hogy a francia nyelvet az angolok a világ ‘lingua franca’-jának (közvetítőnyelv) minősítik le. A francia bürokraták pedig utálják az elangolosított szavakat, sőt törvényeket is hoztak azok kiszűrésére a francia nyelvből.

A gigászok csatája a botanikába is bevonult. A tudományos életben a brit és francia felfedezők azon fáradoztak, hogy minél több növényt gyűjtsenek világszerte, majd azokat Euróbába hazaküldjék és latin névvel ellássák. Volt amikor ugyanúgy azonosították a növényeket, volt, amikor különböző módon. A latin binomiális végére a növényt felfedező személy nevét biggyesztették. Például: Eucalyptus globulus La Balladiere – nyilvánvalóan francia volt az illető, ezt a meccset ő nyerte! A tudósok régi időkre visszanyúló harca az oka a harmonizáció szükségességének és úgy tűnik, hogy a francia módszer nyerésre áll.

Ha innen nézzük a problematikát, akkor több kérdés is felmerül. Ahogy már fenn említettük, az alattomosan beszivárgó sztenderdizáció egyértelműen a nagy, és az európai kontextust tekintve multinacionális vállalatokat kiszolgáló politikai döntések sorozata. Ha a tőke és a kormányzatok között szerződés születik, akkor a sztenderdizáció nem más, csupán a munka kontrollja. A törvényhozás egy része úgy működik, hogy a jóhiszemű tömegeket megtévessze. […]

Tulajdonképpen miért is fontos számunkra a növényekről beszélni? Ha évekkel ezelőtt megkérdeztünk volna több aromaterapeutát, hogy melyik a kedvenc antivirális illóolajuk, akkor valószínűleg azt válaszolták volna, hogy a ravensara. Az élet egyszerű volt, az olajat csupán néhány forrásból lehetett beszerezni. Mindenki tudta, hogy mit vesz és kitől.

A ravensara illóolajjal személy szerint sok-sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Akkoriban nem is foglalkoztam még illóolajokkal. 25 évvel ezelőtt, Pierre Franchomme ismertetett meg az olajjal. Nem sokkal később a Fragrant Earth is forgalmazni kezdte az olajat, nem utolsó sorban azért, mert Teddy Fearnhamm és később Ulla Maia Grace is meggyőztek a kiemelkedően hatásos, antivirális tulajdonságaiért kedvelt olaj fontosságáról és hasznáról.

Emlékszem, hogy egy aromaterápiával foglalkozó konferencián, amelyen Teddy is részt vett, előadok azt állították, hogy a ravensara tulajdonképpen nem más, mint kámforolaj. Körülbelül 18 évvel ezelőtt erre én azt válaszoltam neki, hogy rosszul tudja, és a ravensara illóolaj még távolról sem hasonlít a kámforolajhoz, ami igaz is. Ezzel azonban a történet nem ér véget.

Ha megnézik a Fragrant Earth árlistáját (vagy a webáruházát sic!), megtalálják a ravensara nevű illóolajat de a latin megnevezésében Cinnamomum camphora van feltüntetve, sőt a hétköznapi név mögött zárójelben a ravintsera név is ott csücsül.

Gyakorta kapunk levelet vásárlóktól, amelyekben a neveket kérik rajtunk számon, illetve, állítják, hogy fogalmunk sincs arról, hogy tulajdonképpen mit árulunk. Mivel éveken át vizsgáltam és kutattam az olajat, sőt én kezdtem árulni (az Egyesült Királyságban), azt gondolom, hogy mégiscsak van róla fogalmam. Gyakran azonban megfordul az agyamban, hogy a múlt és a jelen botanikusai vajon biztosan tudták- és tudják-e, hogy miről beszéltek vagy beszélnek. Abban az egyben látszólag mindenki egyetért, hogy a Franchomme által eredetileg népszerűsített ravensara, a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozott.

A ravensara nevet az angol nyelvi környezetben ma már mindenki biztonsággal használja. Könnyű kiejteni, így viszont a latin név is a könnyen kiejthető hétköznapi név áldozata lett. Az eredeti írásmód szerint a növény neve Ravensara aromatica és hogy őszinte legyek, nekem még ma is ugyanazt a növényt jelenti. Az irodalmat gyorsan átfutva a aromaterapeuták által használt olajat ilyen nevekkel illették a szakértők:

  • Ravensara aromatica
  • Evodia aromatica
  • Evodia ravensara
  • Agathophyllum aromaticum
  • Agathophyllum ravensara
  • Ravensara anisata
  • Laurus aromatica
  • Cinnamomum camphora

Na az ilyen problémák kibogozását legjobb a botanikusokra hagyni! Ettől függetlenül a zűrzavar leginkább a felhasználóra nézve lehet zavaró. Csak a helyzet illusztrálására: ha ma a kávét teára neveznék át és viszont, melyiket inná ezután? Megváltoztatná az ízlését csupán mert nevet cseréltek? Nem gondolnám. Na ez a lényeg a ravensara esetében is.

A jelenlegi nézetek szerint a ravensara – az olaj korai alkalmazói által is így ismert, – tulajdonképpen a Cinnamomum camphora. Mindjárt kifejtem, hogy miért is ez a név a használatos, de előbb ugorjunk vissza kicsit a kereskedelem történelmében fennálló bábeli állapotokhoz. Egy-két bekezdéssel ezelőtt utaltam egy konferenciára, ahol azt állították szakértők, hogy a ravensara tulajdonképpen kámforolaj. Ezzel azt érték el, hogy azok a kereskedők, akik nem jutottak hozzá az eredeti ravensara illóolajhoz, a kámforolajat kezdték népszerűsíteni. Sajnos tendencia – különösen a Britek esetén -, hogy mindent meg lehessen venni olcsóbban. Hát nem lehet csodálkozni, hogy ekkoriban némi gyanú kezdte övezni a ravensara illóolajat. Ezért az olyan cégek, mint a Fragrant Earth vagy a Teddy Fearnhamm által jegyzett Saffron Oils a valódi ravensara olajat, a származási hely feltüntetését és az eredeti, hamisítatlan olajok használatát támogatták. Ez a meggyőződés a Fragrant Earth születésétől fogva változatlanul él.

Kétségtelen, hogy, amint a a fent felsorolt nevekből látszik, a botanikusok ma is vitatkoznak azon, hogy tulajdonképpen mit is fed a ravensara név. Mivel a sztenderdizáció direktíváinak fogságában élünk, és mert a törvények megszabják mit kell tennünk, a Fragrant Earth hivatalosan is a Cinnamomum camphora megnevezést használja. Őszintén szólva, nem a mi dolgunk, hogy egy növényt milyen névvel illetnek. A mi dolgunk az, hogy ugyanazt áruljuk, mint amit 20 évvel ezelőtt vagy annál is régebben árultunk,mert az az olaj működött, és az az olaj, amit a legtöbb orvos is ismer. Hozzáteszem, akkoriban a piacon egy Ravensara aromatica nevű olajat is árultak, igaz nehezen és csak kis mennyiségben lehetett hozzáférni. Alig használták és nem is igazán reklámozták, mert néhányan veszélyes illóolajnak titulálták.

A legtöbb kereskedő olyan távol került a beszerzési forrástól, hogy a vásárlásnál kizárólag a gázkromatográfiás (GLC) vizsgálati eredményekre kell hagyatkozniuk és fogalmuk sincsen, hogy a vásárolt olaj honnan származik. Ez további gondolatokat is felvet. A gázkromatográfiás vizsgálattal önmagában nincsen gond, de a tesztelő laboratórium standardokat állít fel az általuk kapott kereskedelmi minták alapján. Ha belegondolunk, a kapott minták is különböznek egymástól. Vegyük a következő példát: egy labor Cinnamomum camphora mintát kér be. A labor helyesen járt el, hiszen a pontos meghatározáshoz illő tudományos, nem pedig a hétköznapi nevet használta. Eddig minden stimmel. Ha viszont megnézünk illóolaj listákat, akkor a Cinnamomum camphora megnevezésnél olyanokat találunk, mint Ho fa vagy Ho levél (Ho wood, Ho leaf). Na akkor melyiket kapja a labor? A Cinnamomum camphora faj amúgy igen változatos, földrajzi elterjedését tekintve rengeteg alfaja és kémiai típusa létezik. A baki valószínűsége elég nagy

 

Ravensara aromatica - courtesy of Materia Aromatica

Ravensara vagy Ravintsara – melyik micsoda?

Ez a két illóolaj kevésbé ismert, ritkán használják Magyarországon sőt legtöbben nem is ismerik. Nemcsak a nevük nagyon hasonló de világszerte fogalmi zavarokkal is találkozhatunk az aromaterápiával foglalkozók körében. A témával érintő irodalom is eltérően ír a két illóolajról, amely még inkább összezavarhatja az aromaterapeutát. Sok szerző az egyik olaj jellemzésével tulajdonképpen a másikról ír és a rossz nevet használja. Tehát nehéz kibogozni, hogy melyik olaj valójában melyik, pedig nem árt pontosabban tudni róluk, mert eltérő terápiás hatásokkal rendelkeznek, más panaszok kezelésére alkalmasak. Egy biztos, hogy a két illóolaj markánsan különbözik aromáját/illatát illetve kémiai összetételét tekintve is. Először nézzük meg a két illóolaj profilját, majd a félreértésekre okot adható információkat.

Mind a Ravensara mind pedig a Ravintsara a babérfélék (Lauraceae) családhoz tartozó fajok, mindkettő fa. A babérfélék családjába kb. 50 nemzetséget és azon belül 2500 fajt sorolnak – érdekesség, hogy az avokádó (Persa americana) is a babérfélék családjához tartozik. További babérfélékhez tartozó fajok: kámfor (Cinnamomum camphora Monum), (ceyloni) fahéj (Cinnamomum zeylanicum), babér (Laurus nobilis), rózsafa (Aniba rosaeodora), kubebabors vagy kínai nevén may chang (Litsea cubeba), Ravensara (Ravensara aromatica).A továbbiak megértéséhez először a babérfélék családjába tartozó Cinnamomum nemzetséget vegyük górcső alá.

A név történetét tekintve a cinnamomum a görög kinnamon vagy kinnamomon tőből eredeztethető amely ‘édes fát’ jelent. A Cinnamomum nemzetség egymaga kb. 250 külön fajjal büszkélkedhet, számos fajból nyernek vígőz lepárlással illóolajat. A különböző fajokból nyert eltérő kémiai összetételű és változatos árú olajokat más és más terápiás hatásaik miatt használják. A legelterjedtebb Cinnamomum olajok a Cinnamomum verum syn. Cinnamomum zeylanicum (fahéj kéregből és levélből), a Cinnamomum cassia (kasszia) és a Cinnamomum camphora (Ravintsara, kámfor és Ho olaj).

Rácz János Növénynevek enciklopédiájában című könyvében a fahéj címszó alatt is a kínai fahéjfa vagy fahéjkasszia névhez a ‘Cinnnamomum aromatica‘ nevet rendeli forrásaira támaszkodva, holott a C. aromatica és a C. cassia is külön fajok, azaz a félreérthetőség számos publikációban fennáll.A kámforfa Kínában, Japánba és Tajvanon őshonos, ahol a II. Világháború végéig jelentős mennyiségben folyt kitermelése mint a kámfor elsődleges forrása, illóolajat és kristályos kámfort állítottak elő belőle.Akkor most nézzük külön-külön a két illóolajat adó fajt.

Ravensara (Ravensara aromatica Sonnerat)

A Ravensara illóolaját a Ravensara aromatica Sonnerat syn. Agatophyllum aromaticum fa leveleiből vízgőz desztillációval nyerik ki. A források szerint a kéregből nyert illóolaj nagy mennyiségben tartalmaz metil-kavikolt (syn. estragol), szabinént, alfa-terpinént, limonént és kevés 1,8-cineolt syn. eukaliptolt. Tony Burfield (1) egy vizsgálatban a fa kérgéből nyert olajat metil-kavikolban kiemelkedően gazdagnak találta (akár 90%), mások leírása szerint a levelekből nyert olajnak van magas eugenol tartalma, megint más vizsgálatok a levélből nyert illóolajat magas eukaliptol tartalmúként jellemzik. Burfield szerint a Ravensara illóolaját adó faj pontos botanikai besorolását tekintve több akadémiai kutatót is zavarba hozott és vitához vezetett – hát még az aromateraputákat! – és számos cikk jelent meg a témában. Tanulmányában tovább boncolgatva a témát leírja, hogy a Ravensara nemzetség ma körülbelül 30 őshonos madagaszkári fajt foglal magába. A Ravensara aromatica 20 méter magasságot is elérő, 700-1000 méter magasságban élő aromás fafajta, amely Madagaszkár keleti oldalán, a párás őserdőben nő de a keleti partvidéken csoportokban is előfordul. A fának illatos levelei, kérge és termése van.. Clarke (2) és Shutes (3) szerint is a illóolaj magas eugenol tartalma miatt gyermekek és idősek esetén óvatosan használandó. Clarke leírása szerint az illóolaj rendkívül hatásosan használható vírusos fertőzésekre, a herpesz vírus (I-es típus) által kiváltott különböző megjelenésekre. A Varicella zoster vírus, amely a bárányhimlő okozója később látens vagy alvóvírusként az idegdúcokban búvik meg és attól függően, hogy melyik kilépő idegpályánál aktivizálja – jellemzően az immunrendszer meggyengülésekor – magát a test különböző területein jelennek meg kiütések.

Ravensara aromatica illóolaj

Ravensara aromatica illóolaj

Ravintsara (Cinnamomum camphora L. Nees & Eberneier)

A Cinnamomum camphora faj földrajzilag is számos területen honos, tehát Kínában, Japánban, Tajvanon és Madagaszkáron is, ahol több forrás szerint behonosított fajként került. Nyilvánvaló, hogy a más földrajzi területről származó azonos faj másféle kémiai összetevőket produkál (kémiai típus) természetesen attól is függ az illóolaj összetétele, hogy melyik növényi részt használják fel a lepárlásnál – fa, kéreg vagy levelek.

A növényből előállított illóolajok többek között: kámfor (Japánban), Ho fa vagy levél (Kínában), szasszafrász (Kínában), Ravintsara (Madagaszkáron). A japán C. camphora (Hon-Sho kámforfa) illóolaja akár 50%-ban is tartalmazhat kámfort. Hogy még jobban bonyolítsuk a dolgot legalább négyféle kémiai típust különböztetnek meg a C. camphora olajok között. Például a madagaszkári növény leveleiből előállított esetében – ez a mi Ravintsaránk – az ázsiai kámforfák magas kámfor tartalmától eltérően akár 45% 1,8-cineol-t (syn. eukaliptol) tartalmaz, míg a Ravensara illóolajában ez 5% körüli csupán. Az 1,8-cineol (eukaliptol) változatban 55-76% eukaliptol van és kb. 20% alfa-pinén és alfa-terpinén (ez a Ravintsara), a linalol kémia típus 80% körül linalolt és 10% monoterpéneket tartalmaz (ez a Ho fa vagy levél illóolaja). Az utóbbi időben a C. camphora Ho levélből előállított illóolaja a természetes linalol fontos forrásává lépett elő, amelyet korábban a rózsafa (Aniba rosaeodora) töltött be de ma már a veszélyeztetett fajok között tartják nyilván. A szafrol kémiai típus 80% körül szafrolt valamint 10% körül monoterpéneket tartalmaz (ez a kínai szasszafrász olaj). A nerolidol kémiai típus 40-60% nerolidolt és 20- 20 % mono- és szeszkviteréneket tartalmaz.

Cinnamonum camphora - fotó: Kim and Forrest Starr

Cinnamonum camphora – fotó: Kim and Forrest Starr

Terápiás felhasználásuk

Ravensara – Ravensara aromatica

Marge Clarke a Ravensara illóolaját kiemelkedően hatásosnak írja le felső légúti vírusos fertőzések és influenza esetén, valamint megemlíti, hogy számos elismert forrás a Ravensara és a Calophyllum innophyllum (Tamanu) olaj keverékével az övsömör arcon és nyak környékén megjelenő formája (‘shingles’) esetén kiváló eredményeket értek el. Shutes valószínűsíti, hogy a kombinációnak nem a Ravensarát hanem a Ravintsarát kellene említeni, tehát Clark tévesen utal a Ravensarára leírásában. A félreértés valószínűleg annak köszönhető, hogy a fenti kombinációt Kurt Schnaubelt az aromaterápiában ikonnak számító szakember eredetileg a Ravintsarával népszerűsítette a ‘shingles’ kezelésére.

Tony Burfield egy másik tanulmányában (4) több több kutató által lefolytatott elemzést is közöl, amelyek egymástól eltérő kémiai összetevőkről számolnak be valamint az illóolaj biztonságos használatát elemzi. Ezek szerint egyrészt magas terpén tartalmú olajként elemezték, mások magas metil chavicol és metil eugenol tartalmat említenek. A Kent Goodwin McKay által fémjelzett kanadai Essential Aura az általuk forgalmazott levelekből lepárolt Ravensarának többek között erősen fertőzésmentesítő, antivirális, antiszeptikus és immunrendszeri stimuláns tulajdonságokat tulajdonítanak kiemelve a herpesz elleni drasztikus hatását (5). A biztonsági jellemzésben csecsemőknek és kisgyermekeknek nem ajánlják. Ezzel párhuzamosan felső légúti panaszokra is ajánlják. Shutes (6) a Ravensarát antivirális és immunerősítőként jellemzi és bronchitisre, izom és ízületi fájdalmakra, övsömörre és herpeszre ajánlja. Battaglia (7) monográfiája az illóolaj fő összetevőjeként az 1,8-cineolt jelöli meg, persze ez az információ sem segíti a biztos eligazodást a tényleges jellemzők tekintetében.

Az én tapasztalatom, hogy a Ravensara erősen antivirális illóolaj többek között felső légúti fertőzésre és influenza szerű, heveny, lázzal járó betegség esetén igen hatékony. Emellett kiválóan látszik működni szemölcsök kezelésére a teafával (Melaleuca alternifolia) szinergiában, amely azt látszik bizonyítani, hogy az idegrendszerre is hat.

Szemolcs (HPV) kezelés előtt

Szemolcs (HPV) kezelés előtt

Szemolcs (HPV) kezeles után

Szemolcs (HPV) kezeles után

Az általam használt illóolajok illata messzemenően különbözik a madagaszkári eredetűként forgalmazott több kipróbált Ravintsara illóolajtól, amelyben erősen és dominánsan megjelenik az eukaliptuszra és más olajokra jellemző enyhén penetráns 1,8-cineol tartalom, viszont édeskés, fűszeres, talán enyhén fahéjra emlékeztető illattal rendelkezik.

Ravintsara – Cinnamomum camphora

A már előzőleg taglaltakban tehát a Ravintsara a Cinnamomum camphora madagaszkáron honos faja amely a legtöbb forrás szerint az 1,8-cineol kémiai típust képviseli s mint ilyen a magas oxid tartalmának köszönhetően elsősorban légúti panaszok kezelésére hatásos. A Ravintsara, mint a fentiekben bemutatott Cinnamomum nemzetségbe tartozó faj igen jól dokumentált és az aromaterápiában is számos forrásban említik, így több információhoz is hozzájuthatunk.

Terápiás hatásai: antivirális, antimikrobiális, köptető, nyákoldó, légzésjavító, immunrendszeri stimuláns, görcsoldó.

Magas oxid tartalma miatt könnyen tovább oxidálódik, ez viszont könnyen nemkívánatos bőrreakciókhoz vezethet. Kisgyermekeken és asztmásokon használata nem ajánlott. Végül zárszóként: nem csoda hogy sokakat megzavar a két illóolaj, hiszen a nevük is igen hasonló, továbbá mindkettő madagaszkári eredetű, ráadásul ahány cég annyiféle leírás szerepel az egyes internetes áruházban, nálunk pedig csupán a Ravintsarával találkoztam egy megbízható német eredetű olajokat forgalmazó cégnél. Mindenesetre egy biztos, úgy tűnik, hogy az aromaterápiával foglalkozók körében sincs egyértelműsítve a két olaj közötti különbség. illetve, hogy melyiket mire is ajánlják. További kutatások és laboratóriumi eredmények még váratnak magukra a kérdés tisztázásához. Én továbbra is mindkét olajat használom, és úgy tűnik hogy eredménnyel.

A téma felgöngyölítéséhez nagy segítséget nyújtott Jade Shutes (EWSHAS) és Marge Clark (Nature’s Gift) írásai a témával kapcsolatban.

Irodalom

(1)  Burfield, T.: Ravensara oils. Forrás: http://www.users.globalnet.co.uk/~nodice/new/magazine/ravensara/ravensara.htm, Letöltve: 2011.03.04.

(2)  http://www.naturesgift.com/essential/descriptionp-r.htm#RAVENSARA#ixzz0WIdTf1Dc

(3)  East-West School for Herbal and Aromatic Studies Newsletter 2009: Ravensara vs Ravintsara. What’s the difference?

(4) www.cropwatch.org. Burfield, Tony. Ravensara-Ravintsara Confusion, forrás: http://www.cropwatch.org/Ravensara-Ravintsara%20Confusion%20Update%201.pdf , Letöltve 2011.03.03.
(5) www.essentialaura.com: Essential oil profile for Ravensara, letöltve: 2011.03.03.

(6) Shutes J.-Weaver C.: Aromatherapy for Bodyworkers, Pearson Prentice Hall, NJ, USA, 2008
(7). Battgalia, S.: The Complete Guide To Aromatherapy, The International Centre of Holistic Aromatherapy, Brisbane AUS, 2008
Maria Lis-Balchin: Aromatherapy Science, Pharmaceautical Press, 2006, UK